Tízmillióan magányosan élünk
Belénknevelték, egymástól félünk
Tízmillióan magányosan élünk
Belénknevelték, egymástól félünk
Lassan mozgok egy hatalmas gépben
Ezer tükörképem szembejön velem
És nem találom köztük a saját életem
A saját életem!
Tízmillióan magányosan élünk
Belénknevelték, egymástól félünk
Tízmillióan magányosan élünk
Belénknevelték, egymástól félünk
Elvakítanak a fények
Bíznék benned de magamtól félek
Érzem belül, amit úgyhívnak lélek
A közöny lassan mindent feléget
Mindent feléget!!
Láttál már, talán megismernél
Ha egyszer újra találkoznánk
Szemedbe néznék, elbeszélgetnénk
De lehet, hogy össze is barátkoznánk
AMI ÖSSZEKÖTNE, AZT ELSZAKÍTJÁK!
AZ UTCATÁBLÁKAT VÉRREL ÍRJÁK!
AMIT REMÉNYNEK HITTEM RÉGEN ELHAGYOTT!
EZER EMBER KÖZÖTT EGYMAGAM VAGYOK! |
