[1. VERZE]
Eljött hát az óra, a búcsú hangja szól.
Várnál még, de érzed véged, szakad már a hó.
Lángol minden erdő, tombol nagy vihar,
a látvány mint az égő méreg, vadul szívbe mar.
[2. VERZE]
Ránk szált hát az átok, a végzet útja vár,
sírként zár a hűvös földbe, amint megtalál.
Széttörték a múltat, az élet porba hull,
máglyán ég az összes lélek, sötétség az úr.
[3. VERZE]
Átok jött a mennyből, izzó, sárga kén,
forró láng borít el mindent, vakító a fény.
Káosz lett a rendből, e dallam szárnyra kél,
új kezdetre szólít minket, szabadság a cél.
[REFRÉN]
Főnixként, lángból született,
nem hat rá vágy és szeretet.
Elpusztít, bárhogy menekülsz,
terjed az égen a tűz. |
