[1. VERZE]
Pusztaságban, rút magányban
társam a messzeség.
Körbe nézek, látni vélem
a lényt, mi engem néz.
Sárga karma húsba marna,
hajtja ősi vér.
Folyton támad, nincs bocsánat.
Senkitől se fél
[2. VERZE]
Penge éllel, szenvedéllyel
nála mit se érsz.
Túlvilági ösztönével
érzi, hogy ha félsz.
Szája mérges, mindig éhes.
Vonzza őt a vér.
Folyton támad, nincs bocsánat.
Senkitől se fél.
A szörny mi bennem él.
[REFRÉN]
Képzeletnek torz szülötte
elrabolna, meggyötörne.
Hogy ha látod, vár a végzet,
csontod rágja, szívja véred.
Lesben áll a rejtekében,
megtalál a vaksötétben.
Hogyha elkap, élve felfal,
nincs már több remény.
Csak a szörny, ami bennem él. |
