Ülök a széken, velem szemben
Helyezkedik el a végzetem
Szemem rajta olyan fajta,
Egykönnyen nem szabhat határt nekem.
S tudom, hogy csak addig él
Amíg a bőrömhöz hozzá ér,
Ott ujjá születik újra, és újra
Festékké válik a vér.
Várj, kicsit még fáj,
Ha tehetném az időt meg húznám.
De én rám vár, rám van beindulva
Minden vágyamat szétzúzná.
S tudom, hogy csak addig él
Amíg a bőrömhöz hozzá ér,
Ott ujjá születik újra, és újra
Festékké válik a vér.
Engedd belém, engedd belém,
Szúrd mélyebbre, fesd kékre a vérem.
Engedd belém, engedd belém
Szúrd mélyebbre, hogy a csontomat érje.
Már érzem, ahogy lassan hatol
Egyre beljebb a testemen át.
Ő uralja, bőrömben érzem
Lefektet, mint a rabszolgáját.
S tudom, hogy csak addig él
Amíg a bőrömhöz hozzá ér,
Ott ujjá születik újra, és újra
Festékké válik a vér. |
