Vonszolja magát az élet,
Hozzáláncolva rabjai.
Szakadt függönyön száradó évek,
Ezrek mindennapjai.
Néhány gaz, sereg igaz,
A fenn és lenn örök küzdelme.
Vérszívók döntik el azt,
Hogy merre húzzon a mérleg nyelve.
Magányos utcák között,
Mit hagyhatsz magad mögött?
Ott fekszel a romok alatt.
Te csak vársz, de a remény magadra hagy.
Szabad akarat mit sem ér,
Mikor minden harcod elvetél.
Disznófejű urak feletted,
Rólad döntenek, nem helyetted.
Félsz, hogy csak a másik oldalon
Találod új napod,
De kisírt szemeid nyissanak
Könyvedben új lapot.
Újságok hasábjain
Neved zárójelben áll.
De valahol, valaki talán
A te jöttödre vár.
Magányos utcák között,
Mit hagyhatsz magad mögött?
Ott fekszel a romok alatt.
Te csak vársz, de a remény magadra hagy.
Szivárványnak öltözött,
De lassan elköltözött.
Lehullajtott szirmain
Te csak állsz, és egy égi jelre vársz. |
