Nézem a képet.
Világmindenséget hordozó
Szemek tenger kéke,
Tenger kínok emléke.
Lehetnék a fény, ami átsegít.
Zavaros vizeken hadd legyek a híd!
Ablak, ami nem tűzfalakra néz,
Csendes útitárs, míg célba érsz.
Hagyd hát, hogy önzetlenül
Elvesszek helyetted!
Add át a szenvedések körét!
Hagyd hát, hogy ártatlanul
Megfeszüljek érted!
Az élet számodra egy tévedés
Odakinn tombol a haragvó,
Mindenható földi halandó.
Fékeznéd, de ontja feléd,
Örök, csillapíthatatlan dühét.
Századok véres hagyománya,
Tömegek tömegeket pusztító vágya
Benned is annyi mély nyomot hagyott.
Valami megszakadt, valami megfagyott!
Hagyd hát, hogy
Elvesszek helyetted!
Add át
A szenvedések körét!
Hagyd hát, hogy
Megfeszüljek érted!
Az élet számodra
Egy tévedés. |
