Hogyan csábítottuk a földet
Az ágak közül leskelődve.
Görnyedt háttal a pillanatot,
Hogyan vágytuk
A sorsmozdító fordulatot.
Lábunk a talajt elérte,
Büszkén bólogattunk: megérte.
Egyenes háttal egyenlő esély,
De akadtak olyanok is,
Akik többet reméltek.
Voltak olyanok,
Akik többet ígértek.
Gurult a sok alma,
A fától oly messze.
Hogyan áhítozzuk a kéket.
A vágy, hogy bizonyíts, téged is éget.
A zuhanás nem egy kellemes élmény,
Mégis felállsz, neki rugaszkodsz
Még egyszer.
Próbáljuk újra
Kifinomult érzékkel.
Hagyjuk papíron a múltat!
Sose téveszd el az irányt, amit
Kijelöltél magadnak!
Ez olyan, ami rólunk szól.
Ez a dal a nyughatatlanoké. |
