A helyzet változatlan, bábok a címlapon.
Mímelt vigyor széles arcokon.
Egyszer csak megjelennek, azt mondják csillagok.
A szemlélődők még mindig vakok.
A cirkusz kell a népnek, bálványok, példaképek.
Torz látvány rongyos plakátokon.
A mindennapok része, mikor vesszük már észre?
Nem kellenek ismert fantomok!
Taníts tovább az emberi szóra!
De ha nem sikerül, ne számíts a jóra!
Mert most már elegem van abból,
Hogy itt mindenki csak várja,
Hogy holnaptól ki lesz a szemétdombok
Újabb ünnepelt királya!
Kelj fel és járj!
Vagy maradj magadnak!
Szólhatsz hozzám, de úgyis elszáll
A hang, ami felém kiált.
A helyzet változatlan, tudatlanba ájulás.
Széles mosoly, csalfa csillogás.
Hírnév és reflektorfény holnap semmit nem ér,
Ha a vak szerencse más útra tér.
Van, aki hajlong és ünnepel,
De közben igazgyöngyök tűnnek el.
Ki lesz az, aki szócsövet ragad,
Letörni a frissen nőtt szarvakat?
Kelj fel és járj!
Vagy maradj középen,
Fojtó szavaim gondos kereszttüzében.
Kelj fel és járj!
Vagy maradj magadnak!
Szólok hozzád, de úgyis elszáll
A hang, ami feléd kiált. |
