Mindenhonnan ömlik feléd,
Minden érzéket felemészt.
Folyton azt sulykolja beléd,
Legyél te is egy a mindenkiért.
Fokról fokra, nem pazarolva
Figyelmet az üres szónoklatokra.
Téves értékítélet,
Ellened megérett ma a méreg.
Úgysem érthetik, mi a lényeg,
Rajtad a bélyeg most is ugyanaz.
Aki alacsonyabb széken áll,
Hiába nyújtózik, nem menekül.
Bámul azon a kulcslyukon át,
Ami megmaradt neki a többi közül.
Önző szájakról elszakad,
Fertőzött ajkakon előkerül.
Ha hallgatsz rájuk, és elragad,
Te is csak egy leszel a sok közül. |
