Újabb felemelő érzés,
Ahogyan a szálka
A szemedbe vág.
Bárhogy tagadod,
A feslett kirakatodon át
Ködös a világ.
Ez csak a te hibád!
Csapzott idegeken
Tobzódik a harag,
Meddig feszül ez a húr?
Méreg nyilak
A vicsorgó fogak alatt,
Céltábla vagyok,
Csak a szívembe szúrj!
Mi lesz, ha sötét verméből
A vadállat elszabadul?
Ez a játék két esélyes,
De ha ily sekélyes a tudat,
Én maradok alul.
Lennék az a kicsi
Ember, aki felemeli
Góliát fejét.
Vágyom valahova,
Csendes vízen evezek
Glóriád fölé.
A sötét kiolt,
S csak egy rozsdafolt
Leszek a tehetetlenség
Fogaskerekén.
A türelem
Nem terem figyelmet,
Ha a fegyelmed éhezem.
Lakatlan szigeteden
Nem vagy úr, mégis
Rám törsz váratlanul.
Torkomon felejtett
Tüskéim nem tűnnek el
Nyomtalanul. |
