Nézem, hogy állnak a fák a szélben,
Nézem, hogy szállnak a varjak a réten.
Sebesen száguldok egy vonaton éppen.
Torzult arcom az ablakok tükrében.
Szállok a széllel szerte széjjel,
Szájak ma éjjel enni kérnek.
Sárosan fénylik a holdam az égen,
Beesett arcom a sápadt víz tükrében.
Nem tudom megváltoztatni a világot,
hát miért tud a világ megváltoztatni engem?
Ha megváltozom, nem lehetek már ugyanaz.
Ha nem változom, egyszerűen elvesztem.
Álarcok hullnak, új fények gyúlnak,
Hamisak múlnak, színek fakulnak.
Keresek én is egy jelet a gépen,
Fáradt arcom a képernyő tükrében.
Ép hogy elmúlt éjfél egy perccel,
Ma minden más lesz, rövidebb eggyel.
A hajnalt várja a lefagyott gépem,
Keresed azt, ami rám emlékeztet téged.
Nem tudom megváltoztatni a világot,
hát miért tud a világ megváltoztatni engem?
Ha megváltozom, nem lehetek már ugyanaz.
Ha nem változom, egyszerűen elvesztem.
1: Elvesztem, elvesztem, elvesztem.
2: Nem tudom megváltoztatni a világot
1: Elvesztem, elvesztem, elvesztem. Elvesztem.
2:Hát miért tud a világ megváltoztatni engem?
1:Elvesztem, elvesztem, elvesztem.
2:Nem tudom megváltoztatni a világot
1:Elvesztem, elvesztem, elvesztem. Elvesztem.
2:Hát miért tud a világ megváltoztatni engem? |
