Fekszem a földön
Nézek az égre fel.
Sűrű csend van,
Az éjszaka átölel.
S érzem, ahogy hív.
Álomba ringat,
És lassan felemel.
Repít az ég felé,
Hagyom had vigyen el.
Érzem, egyre csak hív.
Szállok a tengerek fölött,
Járok a csillagok között,
Szárnyalok!
Házak, városok,
Ma mindent itt hagyok!
Egy hosszú útra indulok!
Vissza ne várjatok,
Hívnak a csillagok,
Az álmok szárnyán szárnyalok!
Fekszem a földön,
De a testem messze jár.
A hegyek csúcsán,
A felhök között száll.
Mindent elérhetek...
A Napot a Holdat és minden Csillagot.
A képzelet szárnyán bárhova eljutok,
És mindent elérhetek.
Szállok az óceán fölött,
Járok a csillagok között,
Szárnyalok!
Házak, városok,
Ma mindent itt hagyok!
Egy hosszú útra indulok!
Vissza ne várjatok,
Hívnak a csillagok,
Az álmok szárnyán szárnyalok!
Rám tör a hajnal
És újra elragad.
Széttép mindent,
És semmi nem marad!
Bárcsak ébren tarthatnám,
Az álmokat...
Házak, városok,
Ma mindent itt hagyok!
Egy hosszú útra indulok!
Vissza ne várjatok,
Hívnak a csillagok,
Az álmok szárnyán szárnyalok!
Házak, városok, (Házak,Városok)
Ma mindent itt hagyok! (Mindent itt hagyok)
Egy hosszú útra indulok! (Indulok!)
Vissza ne várjatok, (Ne várjatok)
Hívnak a csillagok, (Hívnak a csillagok)
Az álmok szárnyán szárnyalok! (Szárnyalok!)
Az álmok szárnyán szárnyalok.... |
