Mint egy telefüstölt szobából,
Mikor kinyitod az ablakot.
Úgy tör ki a belső füstöm, és messze száll a szavakon.
Ú-ú a szavakon.
Mint a zsákból kifolyó homok,
Mikor kilyukad valahol.
Úgy tör ki a testemből a lelkem, s messze száll a dallamon.
Jellé alakulva haladunk, mint vihar,
Új formába öntve, más útra térve.
Szól a dal.
Szól a dal.
Szól a dal.
Szól a dal.
Szól a dal.
Mint egy medréből kilépő folyó,
Mikor átszakad a gátfal.
Úgy mos el mindent és minket.
Majd beivódik, mint árvahaj,
Ú mint egy árvahaj.
Mint egy mindent elpusztító járvány,
Mikor a dzsungelben kihajt.
Úgy repül tovább szavam, terjed szét, mint vihar.
Sejté alakulva, alagútba érve,
Új formába öntve, más útra térve.
Szól a dal.
Szól a dal.
Szól a dal.
Szól a dal.
Jellé alakulva, alagútba érve,
Új formába öntve, más útra térve.
Szól a dal.
Szól a dal.
Szól a dal.
Szól a dal.
Szól a dal.
Szól a dal.
Szól a dal.
Szól a dal. |
