A hüvelykujjam rég nem mutat az égre
A csizmámról is lekopott már a por
Én hülye még azt hittem hogy majd csak eljön a vége
De ez még mindig ugyanaz az út ami volt akkor
Mikor a gép a pályát úgy hagyta el
Ahogy kell…
A képeidet már széjjeltéptem régen
De ha lehunyom a szemem én látom magam előtt
Minden mozdulatod minden emlékem
Én felejtenék hát adj hozzá erőt
Azóta is csak jönnek-mennek az évek és én még
Mindig ugyanúgy állok a színpadon és ugyanúgy
Velem vannak a hangok is meg a fények és már
Az se fáj ami akkor még fájt nekem nagyon
Mikor a gép a pályát úgy hagyta el
Ahogy egy géphez illik
Ahogy egy gépnek kell
Holnap rám új nap virrad
Holnaptól minden más lesz
Vagy (talán) ugyanaz
Mégis én valahogy azt érzem itt bent hogy
Rám egy új nap virrad és
Rólam (tudod) bárhogy döntesz
Én csak nézlek majd és
Tényleg köszönök mindent
Én köszönök mindent
Én tényleg köszönök mindent
Köszönök mindent…
Aki bennem él az nem egy tiszta elme
Az életéhez nincs elég türelme
A halálához meg még nem elég bátor
De ha eljön érte és szól
Ő majd elindul magától…
Holnap rám új nap vár
Holnaptól minden más lesz
Vagy ugyanaz
Mégis én valahogy azt érzem itt bent hogy
Rám egy új nap virrad és
Rólam bárhogy döntesz
Én csak nézlek majd és
Tényleg köszönök mindent
Rám egy új nap virrad
Holnaptól minden más lesz
Vagy talán ugyanaz
Mégis én valahogy azt érzem itt bent hogy
Rám egy új nap virrad és
Tudod bárhogy döntesz
Én csak nézlek majd…
A hüvelykujjam rég nem mutat az égre
A csizmámról is lekopott már a por… | 
