Na jól van, rendbe’ ma este nem verem be az összes ablakodat.
Ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utat
Ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán,
Mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen.
Na jól van, várok a szennyvízzel telt árok büdösebb oldalán.
A másik parton az ágyam egy karton, a szomjamat oltanám.
Ugyan úgy kívánja meg a szem, ahogy megkívánja száj,
Hogy a fej kábuljon, a kín el múljon, a szív addig se fáj. Állj!
Na jól van, adjál, a gyengébb énem nyála pont most cseppen el érte,
Megint el van hajolva térben a lábam, én térden,
Látod, a sárga rétegig értem.
Ugyan úgy fáj néha. Én, ha
Padlón vagyok is, hidd el,
A gitártól akkumulátor leszek,
Újra feltöltődök hittel.
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden,
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden,
Az nekem a minden.
Na jól van, rendben, ma este mégse verem be az ablakodat.
Ma jól van végem, az éjjeli égen a holdfénye az utat
Ugyanúgy világítja meg, mint azon az éjszakán,
Mikor a megdrájvot hugyoztam oldalba beszívva részegen.
Na jól van, várok a szennyvízzel teli árok büdösebb oldalán.
A másik parton az ágyam karton, a szomjamat újra eloltanám.
Ugyan úgy fáj néha. Én, ha
Padlón vagyok is, hidd el,
A gitártól akkumulátor leszek,
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden,
Újra feltöltődök hittel.
A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden,
Ez a zene, ha felkap és elrepít innen,
Az nekem a minden.
Ez a zene, ha felkap és elrepít innen,
Az nekem a minden, az nekem a minden. |
