Mindig az utolsó volt a sorban
Senki nem figyelt rá de a
Szemébe’ nem volt félelem tudta
Nem tart már soká hogy
Mindig másé az érdem
A piák a csajok a lé
A fejében már kész a terv
A Világ a lába elé
Úgy rogy majd végül mint egy
Haldokló jószág ami
Több sebből vérzik mint ez a
Széjjel szakadt ország
Elege lett abból hogy ő is csak egy termék
Úgy érezte eljött végre a perc hogy megismerjék
A kérdésre a választ hogy mit jelent hogy
Az anarchia nem a káosz hanem a hatalom nélküli rend
Mindig az utolsó volt a sorban
Senki nem figyelt rá de a
Szíve mélyén tudta
Jó lenne tartozni valahová ahol
Úgy néznek rá ahogy másokra is néznek
Ahol a tetteinek hisznek nem az
Üres szavaknak meg a pénznek
Elege lett abból hogy minden csak egy termék
Úgy érezte eljött végre a perc hogy megismerjék
A kérdésre a választ hogy mit jelent hogy
Az anarchia nem a káosz hanem a hatalom nélküli rend
Mondom a kérdésre a választ hogy mit jelent
Az anarchia nem a káosz hanem a
Mindenkori hatalom nélküli rend
Egy napon aztán elege lett hogy
Rángatják mint egy marionett
A sorsát a feje felett
Senki ne döntse el soha többé | 
