Lement az utcára, nagyon egyedül volt,
Senkit nem kapott már régen.
Tele volt, mint egy csőre töltött colt,
Aztán egyedül élvezett fenn az égen.
És most itt áll,
Nem érdekli, hogy ittál,
Nem akar tudni róla,
Hogy van-e alattad Corolla,
Hogy van-e még benned élet.
A becsületed, mondd, kié lett,
Mennyit adnának érted?
Hülye vagy, az almát te kérted,
Hát most itt van az ideje,
Szenvedj!
Nyitom az ajtót, belép egy jó kis luk.
Remélem, szívós fajta.
Nekem is jól jönne most egy-két slukk,
Hogy könnyebben legyek túl rajta.
És most itt áll,
Nem érdekli, hogy itt áll
Előtte egy akkora fallosz,
Ami, ha odanyomná a falhoz,
Izzana tőle a vére,
Ugyanolyan, mint a nővére,
Oda enged magához,
Mint az őz a szarvasbikához
Jön, ha eljön az ideje.
Kap olyat, hogy szétmegy,
Elveszi az eszét,
Egy csík hófehér por,
Vagy valami szemét almabor.
Itt áll,
Nem érdekli, hogy ittál,
Nem akar tudni róla,
Hogy van-e alattad Corolla,
Hogy van-e még benned élet.
A becsületed, mondd, kié lett,
Mennyit adnának érted?
Hülye vagy, az almát te kérted,
Hát most itt van az ideje,
Szenvedj! |
