Gondoltam, tiszta fejjel majd csak jobb lesz a kép,
És lassan a távkapcsolóhoz nyúltam.
Most meg itt állok és valamit mondanom kell mindenképp,
Te meg csak bólogatsz és azt gondolod, hogy úgy van.
Nap napra, évre év, csonton hús, bőr, izom, vér.
A vén test férgek szánalmas tanyája végül,
De amíg reggel nem a végre ébred, bízik, remél, vár,
És a végén a régi romjain egy új világ épül fel.
Ne mond, hogy nem erős vár az Isten,
Ha hagyod neki, hogy védjen.
Persze nem az a lényeg, hogy van-e feszület a faladon,
Vagy a szekrényen ott van-e mondjuk a Biblia.
Talán csak elég benne hinni, hogyha távol tartod a rosszat,
A jó majd jó helyre fog vinni.
És lassan eljön majd, hogy az lesz a jutalom,
Hogy aki beáll a sorba, annak nem vágja át a torkát a Hatalom,
Ha a jelét hordja,
És amíg reggel nem a végre ébred, bízik, remél,
Vár hogy a végén a régi romjain egy új világ épül fel,
A régi romjain új világ épül fel,
A régi romjain új világ épül… |