Lincből hogy érkezék jó Sebestyén uram,
Generálisomnak mit hozott, hallottam.
Tábor eleiben hogy adta, ott voltam,
kihez ki mit szólott ím, rendben fölírtam.
[THÖKÖLY:]
-Vitéz kapitányim, hadnagyim, vajdáim
Szablyával övezett katona-barátim!
Jót-gonoszt egyaránt szenvedő társaim
Hazánkért, s nemzetünkért vitézlő Magyarim!
Minket német császár mint hív hűségére
Kegyelmet mely híven küldött fegyverünkre
Mint próbál lépni viszontag törvényünkre
Jól emlékezhettek, vitézek, ezekre!
-Engem ajánlással német nem szelídít
Lépes beszédével horogra nem kerít
Harcoltam, harcolok továbbra is több jóért
Véletek, vitézek, harcolok hazámért!
Mostan azért ki-ki mondja meg tetszését,
Egy legyen: vagy élet, vagy halál hitünkért,
Nyúljunk bosszúálló fegyverhez hazánkért,
Vagy térjünk hazánkba' ígért javainkért?
[SEREGEK:]
Mint az égszakadás halmot, hegyet, völgyet,
Rettentő szélzúgás zavar és hat földet,
Kegyetlen tábor is nem vár semmi rendet,
Minden, ki kiálthat, kiált:
-Fegyvert, fegyvert!
-Fegyverrel, fegyverrel
Köll bosszút állni,
Magyarnak fegyverrel
Köll veszni, vagy nyerni!
Hittel csalattattunk:
Nem köll azért hinni!
Fegyver fog közöttünk
Igazságot tenni! |
