Gabriel árnya
Angyalok kertjében lépked a halál
Gyászt suttog és végzetet
Gőgös angyalok kitépett belein
Kacagva sikít új kezdetet
Gabriel a hiú áruló
Ki nem áll sehol csak az önmaga pártján
Új világot álmodott meg
Az őrület s a hazugság ormán
Gabriel szavai messzire szálnak
Világokon át az örök csendben
Az isten fattyait a beszélő majmokat
Beletiporná a mocsokba, szennybe
Refr:
Bosszútól izzik az ajka
Az ősi rúnák felizzanak
Köd és homály métely és vér
Szemeiben eggyé válnak
Bemocskolt érzelmeiből
Fakadó gyűlölete
Megrontott tisztaságból
Született őrülete
Elnyomott vágyakból
Kitörő halálvágy
Lelketlen testéből
Elmúló valóság
Elsuttogott imák között
Meggyónt bűnökkel élve
Önmagát megcsonkító
Fájdalomtól nem félne
Refr:
Bosszútól izzik az ajka
Mitől az ősi rúnák felizzanak
Köd és homály métely és vér
Szemeiben eggyé válnak |
