A koncert helyszínéül szolgáló Parkba nagyjából fél nyolc körül érkeztem, így az előzenekar posztját betöltő Bohemian Betyars koncertjének nagy részéről lemaradtam. Érkezésemkor két tag járt valamilyen öröm ska táncot a színpadon. A klasszikus dob, gitár, ének felállás mellett volt egy hegedűs, valamint két fúvós (trombita, tuba). Sajnos a tubát egyáltalán nem lehetett hallani, a hegedűt is nagyjából akkor, amikor egyedül játszott. A meglehetősen buta számszövegek ellenére teljesen élvezhető ska zenét játszottak, néha megidézve a balkáni hangulatot is.

Az átszerelést követően nem sokkal nyolc után színpadra lépett a Manu Chao is, ami első ránézésre érzékelhető volt, hogy elég kevesen vannak, csupán négyes felállásban érkeztek. Nem voltak se fúvósok, se szintetizátoros, valamint ütős hangszeres sem. Bennem még ez a 'nagyzenekari' kép él róluk. A hiányzó hangszereket a zenekar tagjai úgy-ahogy pótolták, dobos/ütőhangszerek, basszusgitáros kezelte a samplert, viszont a trombita hangját teljes mértékben nélkülöznünk kellett.

Rögtön az első számukkal megkezdődött a népünnepély – „Hey Bobby Malrey, sing something good to me” - ha ő nem is, de a zenekar mindenképpen megtette ezt. Felesleges is lenne felsorolni, hogy milyen számokat játszottak, nagyjából az összes ismert számukat előadták a jó másfél órás koncertben, majd még kétszer visszajöttek. Jó manu chao szokást követve az egyes számokat néha összekeverték, elkezdek játszani egy másik dalt, és visszatértek az előzőhöz. Egyik kedvenc számomat – La despedida – csak az első felét játszották el, igaz azt kétszer is, egyszer lassabban, majd egy másik számhoz csapva kicsit nagyobb tempóban. Ami annyira nem meglepő, hiszen egyes számaikat más-más tempóban adják elő, helyeneként egy koncerten belül is. A Welcome to Tiujana című remekbe szabott darabból a spanyol nyelvű, lazább Bienvenido al Tiujanat kaptuk. Eljátszott számokra nem lehet panaszom, igaz akadt pár, amit szívesen hallottam volna példának okáért a Trapped by love.

„You crazy Budapest, thank you for engergy” - úgy tűnt, hogy a zenekar is élvezi a játékot, folyamatosan énekeltette a közönséget, igaz nem túl változatos dallammal. Egyik legviccesebb momentum az volt, mikor közölte, hogy játszanak egy francia nyelvű számot, énekeljük velük, hiszen a francia nem egy nehéz nyelv. Lol, és tényleg majdnem ezt énekeltük.

Aki ott volt, az a telt-háznyi ember az ősz első éjszakáján egy tengerparti bulin érezhette magát.


http://www.manuchao.net/