Még ki sem hűlt a billentyűzetem a Paradigma interjú után, de szinte azonnal megtaláltam a soron következő beszélgetés alanyait. Megint egy, a szárnyait bontogató fiatal csapatot mutatok be. A srácok zenéje a Lostprophets- 30 Seconds To Mars fémjelezte vonalon mozog, bár ennél kétségtelenül színesebb és frissebb, amit csinálnak. Kecskemét nem kifejezetten a metalzenekarokról híres, de mostanában a Nova Prospect és a Marauders tesz róla, hogy így legyen. Baross Attilával, a csapat énekesével, és Deac Robival, az egyik gitárhúr szaggató urasággal beszélgettem el egy elég komolytalan interjú keretében. Kiderül, hogy nem csak k**jó arcok, de emellett tényleg remek zenészek is. November 15-én Kecskeméten, a TEKA-ban ismét lehet csekkolni, hogy mit tudnak!

KK: Először is kérnék egy bemutatkozást! Kik vagytok ti, és mit érdemes tudnunk a zenekarról? Kecskeméti zenészkörökben viszonylag ismertek vagytok, de ezen kívül jártatok már valamerre koncertezni?
Attila: 2012 októberében alakultunk komolyabban, akkor kezdtem neki az első szám írásának, és mivel tetszett a srácoknak, folytattuk. Akkor jutottunk arra, hogy fel is vesszük, mikor egy klipforgatási lehetőség hullott az ölünkbe.
Egy ismerős felajánlotta Robinak (Kalotai Dániel), hogy forgatnak egy klipet nekünk, mert szükségük van promo anyagra.

KK: Ez volt a Someone Killed Summer, ugye? (közben Robi is becsatlakozik)
Robi: Mi vagyunk a Marauders, Kecskemétről. A zenekar 2012 őszén alakult, ebben az évben még sikerült is felvennünk egy 2 számos EP-t, illetve felvennünk első videoklipünket is. 2013 januárjában kezdődtek a próbák, illetve a zenekari dolgok szervezése, új számok írása, és pár koncert is természetesen. Nem sok koncerten vagyunk még túl, viszont sok élménnyel gazdagodtuk máris, hiszen felléphettünk a Nova Prospecttel, az Anti Fitness Clubbal, illetve az Idiotside-dal is többek között. Jelenleg azon vagyunk, hogy jövő nyárra egy csak saját számokból álló repertoárral rukkoljunk elő, és országszerte előadhassuk ezt.

Attila: Igen. Robi, ez a kisiskolás megfogalmazás nagyon cuki… Biztos mindenki el akarja unni magát az olvasása közben… Szóval, folytatom. Pestre is eljutott az anyagunk valamilyen úton-módon, és az egyik szervező meghívott minket az akkor alakuló első "dubs & cores" rendezvényére. A nevéből is valamelyest kiderül, hogy zúzós zenei buli volt egyben tartva dubstep/d’n’b DJ-kkel, aztán ott pár zenekar is képviseltette magát (volt aki csak nézőként), úgyhogy azután a buli után is kaptunk pár lehetőséget. Idővel már nem csak nekünk kellett keresgélni bulik után, hogy hova mehetnénk. Azóta is voltunk Pesten, de jelenleg a forgatáson meg az új számokon dolgozunk. Nagyon jó közönségünk van általában, régóta nem kell mondani, hogy jöjjenek az első sorba, vagy tomboljanak, énekeljenek, és ennek nagyon örülök! Mert a hangulathoz mindenki kell, én is jobban érzem magam a bőrömben, és szerintem ez oda-vissza érvényes, hergeljük egymást! (röhögés)

KK: Ez a legjobb dolog! A pesti bulik is ilyen jók? Kecsón és Pesten is egyformán jól fogadnak titeket?
Attila: Pesten eddig mindig hamar kezdtünk, de a mag megvolt. Ha nem is voltak olyan sokan, akkor annyian, amennyien… De nem volt hiányérzetem, mert ugyanúgy előrejöttek és ugráltak, egymás hátán voltak, stb. Utána is sokszor volt olyan, hogy odajöttek hozzánk, és erre folyamatosan, újra és újra rácsodálkozom. Autogramot kérnek, fotózkodni akarnak, és ez valahol vicces, elvégre kik vagyunk mi? Én szeretek ott maradni és tombolni a többi zenekar koncertjén is, tudom, hogy mennyit számít, és egyébként is kíváncsi vagyok rájuk. Lehet mit tanulni a színpad másik oldalán is!

KK: …És gondolom, élvezitek a sikongató tinilányok rohamát! Robi, és te? Hogy állsz a közönséggel? Főleg a csajokkal?
Attila: Spájzolgat a szentem!
Robi: Sokan odajönnek, bár elég nehéz úgy beszélni bárkivel is, hogy az exed a nyakadon lóg hazáig! (nagy röhögés megint) Mármint nem egyszerre sokan, de minden koncerten odajön átlag 3 ember, fiúk általában a gitárokkal kapcsolatban (ismeretlenek), a lányokat meg spájzolgatjuk, ja… És csipegetünk.
Attila: Sokszor nehéz eldönteni, mit is akarnak.
Robi: Meg talán most jutottunk el odáig Kecskeméten, hogy pl. erre a koncertre nem hívtunk senkit, mégis 60-70 fős tömeg ugrált és üvöltötte a szöveget végig, meg tapsoltak, de veszett módon! Első koncerten azért még kérni kellett, hogy jöjjenek előre, bár szerencsére sok az ismerős és így első koncerten tömve volt a TEKA. Szóval a barátokban/haverokban nem kell csalódnunk, pláne mikor csengőhangként halljuk a számainkat!

Attila: Megy ám az önpolír b***g! (röhög) Volt olyan eset, igen, hogy kinn ültünk koncert előtt a TEKA lépcsőin, és egyszer csak egy ismeretlen lánynak megszólalt a telefonja, és a "Summer" volt a csengőhangja. Mind felkaptuk a fejünket, egymásra mosolyogtunk, hogy basszus ez mekkora jó érzés már! Vagy amikor szintén ismeretlenek elkérték tőlünk a gitár tabot.

KK: Azt elhiszem! És honnan jött ez a stílus? Ami viszonylag ritka MO-n, hiszen leginkább a 30 Second to Mars-vonalhoz hasonlítható. A Jared Leto-i vonzerővel nincs gond, ezt megbeszéltük az előbb.
Attila: Nehéz ezt elmagyarázni… Nem tudtuk mi fog kisülni az egészből. Belőttük, milyen stílusok állnak jól a hangomnak, és mi az, amit mind szeretünk játszani. Én olyan dolgokat tartottam szem előtt, mint hogy legyen dallamos, lehetőleg fogós énekkel, nem feltétlen túl bonyolult, hogy legyen énekelhető része, de azért néha látszódjon, hogy mi megy még nekünk. Minden sávba próbálok egy kevés technikát is vinni, hogy ne unjuk a játszása közben. A zúzás is egy szempont volt szóval dallamos, zúzós, viszonylag technikás zenét szeretnék. Mostanság ráálltunk a szinti használatára is, mert az tud adni neki egyfajta atmoszférát, és egészséges mennyiségben dob a hangulaton. A készülő új számot is eköré építettem. Olvastam egy kommentelőnél, úgy fogalmazott a stílus meghatározásában: new-wave-post-pop-metal.

Robi: A Lostprophets-ből indult talán az egész. Aztán elkezdtünk hallgatni HC zenéket is. De igazából mindenki kicsit mást hallgat, a zenénkben keveredtek a dolgok, így lett a Chocapic. (röhög)

KK: Ez k* jó... Leanderre mondták először h pop metal, s most már van ilyen is!
Attila: Én szeretem a punk, pop feldolgozásokat, mindenfélét hallgatok, úgyhogy valahol érthető a stílusmegadás.

KK: Például? Ez lett volna a következő kérdés.
Attila: Mármint hogy mit hallgatok?

KK: Igen, meg Robitól is kérnék pár nevet!
Robi: Ami stílusba illő, az a Lostprophets részemről. Ha úgy kérdezed, hogy nap mint nap mit, akkor Rise Against, Lostprophets, Hawthorne Heights . Ez az örök top 3-as listám! De én szoktam Katy Perry napot is tartani, úgy évente egyszer, de akkor még megy Taylor Swift is! (éktelen röhögés)
Attila: Meg is látszik… (nagy röhögés megint) Én guilty pleasure kategóriában általában 1-2 számot hallgatok csak... Justin Timberlake, Jessie J, Britney, van ott minden. A Lostprophets nálam is jó helyen szerepelt, de az események után másképp tekintek rájuk, és az új album annyira nem is jött be, 2 szám volt úgy igazán jó róla. A 30 Seconds To Mars szintén kedves nekem.

Robi: Nekem még az Enter Shikari, régiektől az újakig mind. Slipknot az meg alapkövetelmény, ez pont ma derült ki!

KK: Oké, köszönöm a kimerítő válaszokat! :D Hogyan látjátok magatokat, a zenekar, meg úgy a hasonló stílusú, alternatív zenét játszó bandák helyzetét országos szinten?
Robi: Annyira azért nincs sok, de velük próbálunk összefogni közös bulik miatt. Kölcsönösen keressük egymást.
Attila: Nehéz. Sokan akarnak zenélni, de kevesebben a zeneszeretetért. Voltak afférjaink is… Igyekszünk olyanokkal együttműködni, ahol tisztának érezzük. Sokan azzal jönnek, hogy "pedig ilyen a helyzet, érd be ezzel". Nem, nem érem be. Tudom, hogy vannak olyanok, akik érdemesek arra, hogy együtt menjünk. Tud úgy lezajlani egy közös koncert, hogy nincs egymás megkárosítása, és jó szájízzel válunk el, hogy ja, ezek milyen rendes arcok. Egyébként meg nehéz, a képébe kell tolni mindenkinek a zenét. Utálom! Nem szeretek meghívogatni embereket a koncertre, kellemetlenül érzem magam az ilyenektől. Tudom, hogy így megy az elején, reklámozni kell magam, mert hiába van minden egy kattintásra, sokaknak már ez se éri meg. Aztán ha mégis ránéznek, csodálkoznak, mert esetleg tetszik nekik.

KK: Attila, ha már torok...Te mióta ordibálsz/énekelsz? (tegyük hozzá, mesterien) Meg ami feltűnő, az a hibátlan angol kiejtésed.
Attila: Köszi, anyukám angoltanár! Sokat hallgatok zenét, mármint angolul. De inkább kiskoromban ragadt meg, mikor jöttek hozzá a tanítványok, vagy mesekazettát hallgattam a 3 kismalacról szintén angolul!
Általánosba, és még gimibe is ének-zeneibe jártam, voltam külföldön is kórussal párszor. Na meg, jó nevű tanáraim voltak, akik vittek ide-oda.

KK: De hörögni/screamelni te is magadtól tanultál?
Attila: Igen. Klasszikus zenét tanultunk főleg, amiben nem túl sok screamelés van! Szeretek kísérletezgetni. Sokan ott rontják el, hogy nem mernek, pedig lehet hogy jó hangjuk van, de félszegen ezt nem lehet! Az új számban már nem csak screamelek, hanem használtam mélyet is. Growl, hörgés, ahogy tetszik. A Confrontation-ben pl. mérges beszédből húzom fel a hangom ordításba. Jól sült el, az is csak ilyen hirtelen próbálgatás volt. Furcsa, hogy honnan tudnak megtalálni ezek… Csináltam pár akusztikusabb témát barátokkal pl. ugyanezért. Kis gyakorlás, meg ott jobban ügyelnem kell a hangomra. Nem nyomja el a sok elektromos gitár meg a dob. Sok jó és ügyes emberrel dolgoztam már együtt. Összébb hoz, szerintem az egyik legjobb barátommal is ez volt az első közös pont, hogy aztán jobban megismerjük egymást. Vele csináltam egy közös videót, amit megtalált az RTL szerkesztősége a youtube-on.

KK: Tényleg? És lett valami folyománya a dolognak?
Attila: Felhívtak, én meg persze elsőnek azt hittem, valaki hülyül velem. Igen, az X-faktorba kerestek embereket.
Úgyhogy a videó után engem is meg Fábit is behívtak soron kívül. Lejött 2 tag hozzám Kecskemétre, és kikértek egy termet a Katonában, meghallgattak, meginterjúztattak. Nem igazán tudtam hova tenni, mert tényleg elég hihetetlen volt még akkor is. Akkortájt készültem a VOLT fesztiválra, megvettem már a jegyem is. Kérdezték, hogy mikor érnék rá, mondtam, hogy a fesztivált kivéve bármikor. Aztán a következő forduló valahogy pont akkor volt. Nem is feltétlen baj, nem voltam igazán felkészülve ilyenre, ott is izgatott voltam. Én szerintem nem lennék képes erre a megterhelésre.

KK: Azt elhiszem… Ha már tehetségkutató. Mit gondolsz arról, amikor egy már befutott, elismert metal énekes elmegy egy ilyen műsorba szerencsét próbálni? Nem egy példa volt rá nem is olyan régen.
Attila: Mérlegelniük kell nagyon… Jó ugródeszka, de csak úgy, ha pontos tervekkel és célokkal mennek oda. Sokan látják őket, ismeretséget szereznek.

KK: Neked/nektek mi a célotok, meddig szeretnétek vinni a Marauderst? Külföld?
Robi: Jövő nyári fesztiválok, esetleg már külföld is, addig meg számírás, póló, új klip stb. Amit csak lehet, ki szeretnénk hozni ebből, és ez még nagyon az eleje. Csak már látom h vége az X-fucktoros ömlengésnek, és gondoltam beírok én is!
Attila: Nekem egy célom van, addig zenélni, amíg élvezem. Olyan zenét szeretnék csinálni, amit szívesen hallgatnék amúgy is, szóval én nem ez alapján mérlegelek. Szívesen mennék mindenhova, de innen kiszakadni... Addig még nem jutottunk el, hogy innen hova lehet mozdulni.

KK: Én kívánom, hogy összejöjjön a külföld is, mert nyugodtan mondhatom, hogy világszínvonalon nyomjátok! Köszönöm az interjút!
Mindketten: Mi köszönjük!



FB oldal:
https://www.facebook.com/maraudersofficial

2013-11-15-i koncert FB eseménye:
https://www.facebook.com/events/205957826247241/