A Bathory utáni skandináv black metal egyik legrégebbi zenekara az 1990-ban alakult svéd Marduk. A kezdeti idők gyakori tagcseréi után az évtized közepére egy biztos felállást sikerült összehozni a zenekarvezető / gitáros Morgan "Evil" Hĺkansson-nak. Az Ophthalamia-ból érkezett Legion énekes fémjelezte nyolc év a zenekar legsikeresebb és legtermékenyebb időszakát jelentette. Az új évezred elején, a korábban nagyrészt szélvészgyors dalokat tartalmazó Marduk albumok után elkezdtek lassabb témákat is írni, ezzel változatosabbá téve a korábban a végig gyors tempó miatt néha kissé unalomba fulladó zenét. Az első ilyen album a La Grande Danse Macabre volt, ezt követte a szintén hasonló jellegben fogant World Funeral. A lemez kiadását követően a teljes zenekar lecserélődött Morgan mellett. A dobos Emil Dragutinovic, a basszusgitáros Magnus "Devo" Andersson, az énekes pedig a Funeral Mist-ből érkező Daniel Rosten lett, aki eredeti zenekarában Arioch, a Mardukban Mortuus néven szerepel.

Mivel a zenekar fő dalszerzője mindig Morgan volt, így a tagcserék nem okoztak nagy változást, az új felállással elkészített Plague Angel és az azt követő Rom 5:12 is a La Grande által kijelölt úton haladt tovább. A Rom 5:12 után a dobok mögött ismét változás történt, Lars Broddesson lett az új ütős. A stílus viszont maradt a régi, de most minden korábbinál több lassú, sötét atmoszférájú dal került fel az albumra. Persze a gyors témák kedvelői is megtalálják a kedvükre való csemegét az albumon, a nyitó Nowhere, No-One, Nothing egyből egy szélvész tempójú tipikus Marduk dal, amit csak egy pár másodperces lassabb betét szakít meg. A This Fleshly Void, az Into Utter Madness és a Whorecrown is ebbe a vonulatba tartozik. Ezek is remek darabok, gyorsaságuk mellett is megjegyezhető gitártémákkal, de a lemez igazi erősségei a lassabb tételek. Ezek közül is kiemelkedik a másodikként elhangzó Funeral Dawn, ami címéhez méltóan egy lassú, doomos darab, egy egyből rögzülő, szinte dúdolható gitártémával. A La Grande album címadója óta nem írtak ilyen erős dalt. A To Redirect Perdition-ben és a záró As A Garment-ben szintén a lassú gitárjátéké a főszerep. Gyakran felbukkannak horrorfilmszerű, félelmetes hangulatot árasztó effektek is, a harangzúgással indító két és fél perces Unclosing The Curse végig erre a hangulatra épít, Mortuus kegyetlen hangjával még rémisztőbbé téve az amúgy is sötét atmoszférát.

A lemezt az Endrake stúdióban vették fel, a hangmérnök a basszer Devo Andersson volt, így természetes, hogy hangszere tisztán, jól kivehetőn szól, és nem ritkák a basszuskiállások sem. A Mortuus-korszak legjobb albumát készítette el a Marduk, megmutatva, hogy 20 év után sem fáradt el a zenekar.

Marduk - Wormwood :

1. Nowhere, No-One, Nothing 03:19
2. Funeral Dawn 05:51
3. This Fleshly Void 03:06
4. Unclosing The Curse 02:15
5. Into Utter Madness 04:56
6. Phosphorous Redeemer 06:11
7. To Redirect Perdition 06:41
8. Whorecrown 05:29
9. Chorus Of Cracking Necks 03:47
10. As A Garment 04:17

Értékelés : 9 / 10