Isten hozott a Supersonic KÉK Yuk-ban. Ez olvasható a klub egyik fényreklámján. Szatirikus.. A színpadon a halál jelképei pózoltak, zúgtak, hörögtek, tekeregtek, üvöltöttek. Ez a színpad egy szélesvásznú átjáró volt a káoszba, a nemlétbe, időből, térből kiragadva egy szelet hazug világot, hogy farkasszemet nézhessünk azzal ami elkerülhetetlen és igaz. A technika fejlődésével civilizációnk hanyatlik. Süket vakság és púderezett szépség, mindezek mögött a rettegett halál, amit naivan igyekeznek meggátolni. Az emberiség a veszte felé menetel egyre gyorsabban, egyre kétségbeesettebben az elfogadás képtelenségének zászlaja alatt...

Ezzel a halál egyre jóllakottabb, egyre feketébb, egyre bűzösebb. Attila megmutatta hogy néz ki. A lebegő, visító disznófejek, a varázsló koponya misztikus keringése és szavai halálról, háborúról, ürességről beszéltek olyan dalokban, mint a Deatchrush, Ancent Skin, My Death, Freezing Moon, A Time To Die, Illuminate Eleminate, De Misteriis Dom Sathanas, Pure Fucking Armageddon, View From Nihil... a teljesség igénye nélkül. A sokat megélt formáció megannyi köntösben mutatkozott már meg. Ez a mostani talán az egyik leggonoszabb, bár a több mint 25 év alatt annyi minden történt a zenekaron belül, hogy ezt így nem lehet kategorikusan kijelenteni - gondoljunk csak Death-re aki olyannyira kívánkozott a halálra, hogy saját kezűleg végzett magával, vagy Euronymous meggyilkolására... Mindig is nagyon szélsőséges volt a zenekar a maga korszakaiban, és mindig mások előtt jártak! De minden ami a MayheM-en belül történt tovább erősítette azt az atmoszférát, ami egész megjelenésüket meghatározza.

Pokoli tempó, gyilkos pontosság és viaszos személytelenség, ridegség érződik. Félelmetes a színpadi koncepció, ami ezen az alacsony kialakítású helyen is rettenetesen jól tudott működni! Ha a vizualitását nézzük, a kopasz színpadi biztonságiak mellett elhelyezkedő szintén kopasz gitárosok – Teloch és Morfeus - két oldalt olyan egységes oszlopot képeztek, amivel csak tovább erősödött Attila jelenléte. Az egész annyira szigorú és fegyelmezett... Necrobutcher mint egyfajta sakál portyázik Csihar mellett, míg Hellhammer valóban fekete örvénylő lüktetést és sodrást produkál a háttérben! A padlóból, a falakból is árad a hang, és izzad minden, ami igazi gennyedző, csutakos mocsokkal köt össze mindenkit a jelenlevők közül. Vérző az arc ami ősi jelképbe üvölti, sikítja a túlvilág hangját... Mind meg fogunk halni, és láttam mi fog várni ránk!

A klub kérdéses befogadóképessége végül is eleget tudott tenni az érdeklődésnek – ugye elég félő volt, hogy a Kék Yuk nem bír el egy ilyen kaliberű zenekart. Ám nem hogy elbír, de nagyon is igényesen tálalja azt! A színpad elég helyet biztosít, abszolút XXI. századi a technika, és borzasztó töményen képes szólni, amire ez az este is remek példa volt! (Köszönjük a világszínvonalú keverést!)

Még egy dolog... Rendkívül jó érzés az, hogy a világ egyik leghíresebb, leghírhedtebb – és szubjektíve leggonoszabb - zenekarának hazai koncertjén magyarul szólal meg a frontember! Persze ez természetes, Csihar Attiláról van szó...!

HAIL MAYHEM!
http://www.myspace.com/officialmayhem
http://www.thetruemayhem.com