A Merculistarya gondolata évekkel ezelőtt született meg egy makói zeneszerzőzseni fejében, és ennek folyományaként kísérletezni kezdett. Arra törekedett, hogy a Xasthur, Ulver, Bathory, Shining nevek fémjelezte úton haladva egy olyan misztikus utazást álmodjon zenébe, amely megmutatja önmagunk sötét mélységeit. Ha be akarnám kategorizálni, azt mondanám, ambient black metal az erős Ulver-hatás miatt, de ugyanígy illene rá a „suicidal black metal” is, hiszen Shining-hatásokat is mutat. Az ismert black metalos stíluskellékek megvannak, de ez csak a zene szikár alapja. A Rémálomköd ennél sokkal több. Szülőatyja tehetségét és gazdag képzeletét dicséri az a tény, hogy nem illik egyik skatulyába sem.
Akiről szó van, a Merculistarya megálmodója, Szenti Árpád, művésznevén Thypad. Amióta csak ismerem, csodáltam benne azt a sokoldalú tehetséget, amely most mutatkozott meg számomra igazán. Árpi tagja még többek között az Athame-nak, az Evil’s Tears-nek, és a KerecsenSólyom-nak. A fenti három zenekarban „csak” dobosként van jelen, de ezúttal mindent a saját két kezével alkotott: a gitárokon és a szövegeken keresztül a keverésig és maszterelésig minden őt dicséri. Ezt figyelembe véve a Rémálomköd egy hatalmas teljesítmény. Kezdő vagy fiatal metal-osoknak csak nappal ajánlom a meghallgatását, mert iszonyatos erejű zene került ki Árpád keze alól. Magam is a hatása alá kerültem, így éjszaka, most, mikor ezt a kritikát írom…
Ez valami végzetesen sötét: ellentétben a Xasthurral, itt nem ólmos-unalmas lassúsággal döngölő fájdalom-szimfóniákat hallunk, amely letargiába taszít, hanem magát a kín hangjait. Black metal-os darálások váltakoznak légiesen finom ambientes elszállásokkal, a megkínzott lélek károgása a finom női hanggal, így egyensúlyozva a fájdalom és a belenyugvás határán. Elég a címekre pillantani: Rémálomköd, Télben őrzött füstfátyol, Merengő, Kitörve süllyedés, Pusztuló kor, A Haldoklás csalogat, Álomország…A lemeznek nincs sem eleje, sem vége: a dalok egybefolyva alkotnak egy egészet, mint maga a lebegő füstfátyol…Egyszer csak elkezdődik, és akkor menthetetlenül magával ragad. Csak zuhansz a mélybe, és reméled, hogy ennél rosszabb már nem lesz, pedig dehogyisnem… A dalok gerince/témája az Árpádot érő hatások erősen negatív lecsapódásából áll össze: ez mind az ő fájdalma, keserűsége, kétségei. A Rémálomköd egy misztikus utazás a lefelé kanyargó spirálon, önmagad legmélye felé lépkedve.
A lemez a Merengővel indul, mintegy átlépve az ambient fátyolködéből a black metalos durvulatba. A Merengő tulajdonképpen a Pokol tornáca, ahonnan aztán az A Haldoklás csalogat-tal belépsz a Pokol kapuján, és saját félelmeidet látod a falakra festve. Ezek elől nem menekülhetsz, szembe kell nézned velük, különben elemésztenek, és ott ragadsz örökre, a saját korlátaid között vergődve. A Kitörve süllyedés a számomra legdepresszívebb dal: mind szövegében, mind tempójában. Végig ugyanaz a lassú ritmus dörög a fülemben, amely a szám vége felé felgyorsul, hogy aztán a lassú dobolás átcsapjon elképesztő blastbeatbe. Egyébként ez a fantasztikus dobtechnika lehetne Árpád védjegye, ez végigkíséri az egész lemezt. Ez a zene nem más, mint a zaklatott lélek fájdalomüvöltése, amiért nem tud kitörni a társadalom által állított korlátok közül. Ez a zaklatottság legerősebben az Álomország utolsó akkordjaiban bukkan fel, ahol még fals hangokat, disszonáns gitárpengetést is felfedezhetünk.
Két olyan dolog van, amely csak Árpádra jellemző, és minden számban felbukkan: az a szikár károgás, amely néhol átcsap az eszelős hörgésbe, és a fantasztikus blastbeatek. Ezzel szemben a Merengőben megmutatja hangjának lírai oldalát is: a középtájt felbukkanó merengő beszédhang szintén az övé. Ez még a nyugalom állapota, ahonnan egyre csak lefelé haladva saját mélységeibe, eléri a totális kétségbeesés és kín állapotát, aminél még a halál is jobb. Negatívumot, ha akarnék, sem tudnék találni benne, talán csak azt, hogy nem szabad túl sokáig hallgatni. Ugyanaz igaz a Rémálomködre, mint a jóféle pálinkára: kis mennyiségben gyógyszer, túladagolva méreg. Ezért tehát csak óvatosan… Aki egyébként is a műfaj elkötelezett híve, annak bátran ajánlom. Aki pedig nem, az csak óvatosan közelítsen hozzá, ha nem akarja, hogy a tudatalatti sötétség magába szippantsa…
Merculistarya – Rémálomköd : 1. Merengő 2. A haldoklás csalogat 3. Sóhaly 4. Rémálomköd 5. Merengő 6. Kitörve süllyedés 7. Télben őrzött füstfátyol 8. Álomország 9. Kitörve süllyedés 10. Pusztuló kor
Értékelés : 9 / 10
http://www.myspace.com/merculistarya
|