Szoktam figyelni a fiatal tehetségekre kishazánkban. Valljuk be, van bőven belőlük, csak senki nem fedezi fel, vagy ha igen, hamar elhagyja az országot. Zenei körökben ismert az emberke, akit most elkaptam egy riport erejéig az épp készülő kislemezük és egyéb dolgok kapcsán. Lehet, csinálok majd egy ilyen sorozatot, feltörekvő zenészek címen:) Mai interjú alanyom Kulutácz Endre Lenhárd, más néven Len. Éppen tegnap este jelent meg zenekarának első dalából egy két perces részlet. Az interjú után meghallgathatjátok. :)

Riana: Szia! Mióta zenélsz? Miért kezdtél el zenélni? Mi indított el a zenész pályán?

Len: Szervusz, Ria! :)
Hát az egész valamikor régen, talán 2002-2003-ban kezdődött. Akkoriban kezdtem el úgy állandó jelleggel zenét hallgatni. Az elején még dob mozgatta meg igazán a fantáziámat. De tényleg csak a fantáziámat… megmaradtam az ujjal asztalpüfölésnél meg lábdobogásnál.
Aztán próbálkoztam énekléssel is, de azt hogy zenélek, talán 2007 telétől mondhatjuk, mert akkor kaptam meg az első elektromos gitáromat. Onnantól kezdve volt mindent… zenekarozás, „abba hagyom, mert szar vagyok”, „én vagyok a legjobb” meg minden más, ami általában előfordul egy zenész életében. :) Kamaszként azért kezdtem el, mert rock sztár akartam lenni… na de persze ez ma már nem így van. Tudod, az ember feje-lágya benő. :) Ma már inkább érzéseket szeretnék vele megfogni és megmutatni másoknak.

Riana: Milyen hangszereken játszol a gitár mellett? Ki volt rád hatással?

Len: Hát előtérbe került ismét az ének. Nem vagyok egy Bennington, sem Akerfeld… de szeretem csinálni… más annyira nem érdekel. :D
A gitár után később bejött a basszusgitár is. Játszottam már egy két zenekarban és ugrottam is be fellépésen basszeros posztra, de semmi komoly. Lényegében csak azért kezdtem el, hogy a kis házi stúdióban fel tudjam pötyögni a dalokra a bőgősávot.
Aztán becsúszott a zongora is, de azzal is csak úgy eljátszogatok.
Megfordult már többféle hangszer is a kezemben, de őszintén szólva nem tudok egyiken sem túl jól játszani. Csak pont annyira, hogy ami a fejemben megszületik, azt meg tudom szólaltatni. :)
A legelején a Linkin Park volt a nagy kedvenc. Szerettem elemezgetni a dallamaikat és mindegyik számukatmegtanultam mindenen, amim éppen volt. Imádtam azt a modern, mindennek nemet mondó, behatározhatatlan modern stílust.
„Kedvenc” zenekarok jöttek mentek, amíg egyszer csak belefutottam a Chimaira-ba és később a Periphery-be illetve a The Contortionist-ba. Szintén hasonló hatással voltak rám. De volt több zenész, mint pl: Brian „Head” Welch, WesBorland, DevinTownsendsötböbösötbö akitől baromira sokat tanultam. Ha egyszer találkozom velük, az lesz az első, hogy kezet fogok velük és megköszönöm hogy ők voltak a „tanáraim”. :)

Riana: Elég sokoldalú vagy, amint látom. Milyen zenekarod van?Esetleg több is?

Len: Jelenleg a MessagefromtheOtherside a legnagyobb szerelmem. :)
A projekt igazából már évek óta él és már vagy háromféle felállásban létezett. Mivel más emberek dolgoztak benne, ezért a hangzás is más lett. De a mostani úgy tűnik a legkomolyabb és legjobban működő közösség. Folyamatosan próbálunk, és megállás nélkül gyártjuk a dalokat. A stílusról nem igazán tudok mit mondani. Mi inkább kísérletezgetünk és olyan elemeket és témákat rakunk bele a zenébe, ami éppen kipattan a fejünkből, aztán valami lesz ahelyett, hogy azt mondjuk, hogy mától progresszív posztmodern black-djent-grind-core zenét jászunk.. Nem szeretem, amikor ilyen jól hangzó stílus megnevezésekkel dobálóznak.
Mélyre hangolós 7 húros, hörgős/éneklős, elektronikás metál és ennyi. :)
Szöveg témákat tekintve, igyekszünk kerülni a szerelem, politika, depresszió témákat. Inkább rövid történeteket írok, valamit kritizálok, vagy valamilyen problémát tárok fel. De ez majd kiderül hamarosan. :)

Riana: Mesélj egy picit a megjelent demóról!

Len: Semmi különös. :) Régóta rágták a fülünket már ismerősök, barátok hogy mikor mutatunk már végre valami hanganyagot. Több ötletem is volt már, de valahogy soha sem tudtam megvalósítani a terveket. Aztán nekiálltam, tovább adtam az anyagot a samplerünknek és ez lett belőle. :)
Csak egy előfutára a hamarosan érkező többi anyagnak.

Riana: Milyen projectekben vagy most épp benne?

Len: Mármint a zenekaron kívül?
Hát igazából ilyen apróságok csak. Tervben van a Nagaarum/Guilthee Tóth Gáborral hogy majd nyáron készítünk együtt valami monoton, agyzsibbasztó metált.
Aztán a kis feltörekvő, szép hangú JezyEileen-nel is tervezünk közös átdolgozásokat és közös dalt is.
Pár napja felmerült, hogy talán csatlakozom majd egy pécsi Path of Glittering nevű hardcore projekthez is, de ez még egyelőre kérdéses.
Van még egy Theater of theShades nevű „szóló” projektem is, de eléggé elhanyagoltam a MessagefromtheOtherside mellett. Valószínűleg inkább ezzel a névvel fogom csinálni a közös, független projektjeimet más zenészekkel. No meg szerintem még fognak születni az Orchidhoz hasonló zongoraművek is. :)

Riana: Milyen jövőbeli terveid vannak?

Len: Dolgozni a fent említett projekteken. :)
De ami fontosabb, hogy a zenekarommal elkészítsük tavaszra a bemutatkozó EP lemezünket, és hogy készen álljunk nyárra, hogy koncertezhessünk. Több fellépési lehetőséget is kaptunk szintre rögtön azután, hogy zenélni kezdtünk együtt. Meglátjuk mi lesz.
Másrészt szeretnék lassan a saját lábamra állni és elkezdeni dolgozni.

Riana: Miféle munka?

Len: Valami átlagos állást szeretnék, ami mellett marad időm kreatívkodni és tanulni. Szeretnék sokat foglalkozni hangtechnikával. Valószínűleg majd el fogok végezni több ezzel kapcsolatos képzést is ahogy időm engedi. De ezek is még csak tervek…

Riana: Manapság „divat” blogot írni, neked is van egy a „Blackbird Music Blog” névre hallgat.Milyen indítatásból hoztad létre? Mára eléggé kinőtte magát és sokan olvassák. Gondoltad volna?

Len: Ó hát igen… a Blackbird. :)
Egyszer csak bekattant valami szeptemberben, egészen pontosan másodikán, hogy én csinálni akarok valami ilyesmit. A néven sem gondolkodtam túl sokat… egy régi csúfnevem volt a halálmadár/feketemadár, nyilván a kamaszkori feketemánia miatt.
Eleinte csak kevésbé ismert külföldi és hazai zenekarokról akartam írni rövid kis ismertetőket. Később pedig elkezdtem interjúkat készíteni zenekarokkal. Ezek közül leginkább az elsőket, az AbsentDistance-t és a Keeper of Dreams-t emelném ki, mert ők cserébe agyon reklámozták a blogot. Lehet, nélkülük ma nem tartanék itt.
Idővel elkezdtem olvasói leveleket kapni kisebb magyar zenekaroktól, hogy mi lenne, ha írnék róluk is bemutató cikket. Sokukkal interjú is készült. Ma már minden héten bemutatok egy magyar zenekart, készítek egy interjút, írok koncertajánlót, összeszedem a héten megjelent klipeket, zenészek bemutatják a hangszereiket és gyakran készülnek megjelenő anyagok kapcsán is hírszerű villáminterjúk.
Úgy látszik, az emberek szeretik, mert igen, ahogy mondtad… sokan olvassák. Néha megdöbbenek az olvasottsági adatokon. Bár negatív kritikát is kapok dögivel… élvezem nagyon a dolgot. Azért csinálom, hogy segíthessek zenekaroknak eljutni több emberhez. Nem utolsó sorban pedig nagyon sok új ismerőst és talán barátot is szereztem a magazinon keresztül. :)

Riana: Köszönöm az interjút és várom a fejleményeket. További sok sikert!

Len: Én köszönöm a lehetőséget! :)