Pontosan 19:40 kor érkeztem a Barba Negra Track-be, ahol a bejáratnál megkaphatam a fehér karszalagot és bejutottam. Pár lépés megtétele után fogtam fel, milyen komoly színpadi állványzata és egyáltalán milyen nagy színpada van a Track-nek. Személy szerint elsőre jártam itt, és sokkal komolyabbnak, nagyobbnak láttam a koncerthelyszínt, és technikailag nagyobbnak, fejlettebbnek is láttam, mint a (köztudatban még mindig elődjeként emlegetett) a Zöld Pardon volt. 19:45 kor még csak páran szállingóztak a helyszínen. Teljesen nyárias, napos időjárás volt, tökéletes idő egy hard rock banda zenéjéhez.

Nagyon váram a koncertet, milyen lesz a karaktere és a hangja Molnár Péter ,,Stulának,, a Mobilmániában, de bíztam benne és Zeffer András döntésében is, hogy nem hiába választotta őt. Már korábban is láttam/hallottam Stulában az erős P.Mobil témákat. Megnéztem a színpad hátulját, kíváncsi voltam milyen a hátsó része, hol húzódhatnak meg a zenészek. Egy teljesen átlagos, kerítéssel elzárt megszokott pihenő rész fogadott, ahol éppen Molnár Péter Stula is volt, s rögvest felismert és váltottunk is pár szót, felidéztük a múltat is. Mikor visszamentem a színpad elé 20:00 pár perckor már elkezdett megjelenni a nagyobb tömeg a Track-ben. A nagy fanatikusok rögtön a első sorba tolakodtak. Nem sokkal 20:30 előtt megkezdődött a várva várt Mobilmánia koncert!!

Hatalmas lendülettel, egyik hatalmas kedvencemmel, amit csak félve tippeltem meg, a Metálmánia című nótával kezdték meg a koncertet, és ezerrel elkezdtem fotózni őket, ahogy a közönség jó pár tagja is tette. Ekkor körülnézvén azon vettem észre magamat, hogy szinte teljesen megtelt a Barba Negra Track. Mikor ,,Stula,” is megjelent a színpadon, és elkezdet énekelni, pár perc múlva kiderült, hogy bizony tényleg jó választás volt, mert 100%-osan beleillik a megjelenése, és a hangkarakterisztikája is a Mobilmániába. Jöttek a jobbnál jobb dalok, a közönség is önkívületben volt, nagyon jó formában volt a Mobilmánia. Igyekeztem együtt élni a koncerttel és egyszerre fotózni is. Az első szám után, a Metálmánia után, rögvest játszottak is két új nótát a új készülő 2014-es albumjukról, ami szintén sikert aratott a közönség köreiben.

Ezek után jött az egyik hatalmas kedvenc, a Rocktóber, amire a közönség hangulata is a tető fokára váltott, majd ezután egy szint úgy nagy kedvencemmel a Mobilizmóval tartották fent a hevületet a közönségben. Majd jöttek a lírai dalok, amivel csendesebb és elgondolkodóbb lett a hangulat, a súlyos dal és hangszeres témákra el lehetett gondolkodni. Aztán a Még ne búcsúz el című nótánál tűnt fel először a színpadon Vikidál Gyula és kezdett el énekelni óriási átszellemüléssel. A neki szánt dalokat teljes átéléssel és hihetetlen átéléssel énekelt, hol ,,Stulával” együtt, hol egyedül énekelhetett a zenekarral. Amikor még tavaly legutoljára láttam/hallottam Vikidált, ahhoz képest sokkal aktívabb és több dalt is énekelhetett el a Mobilmániával. Amit látszólag ő maga is nagy örömmel és hatalmas alázattal tett meg. Felcsendült egy dal, külön Vikidál Gyula kérésére: a Szegény Magyarország, amit a Mobilmánia megtanult és játszott le ezen a koncerten.

Aztán Vikidál Gyula távozott a színpadról, és Zeffer felkonferálta a következő számot, amit nagyon meghitten és hihetetlen nagy tisztelettel tett meg és a közönség is sejtette, hogy mi is fog következni. A következő nótánál a kivetítőről volt látható Tunyogi Péter és az Ő hangjával volt hallható a Menj Tovább Című dal. Ha jól láttam, valamelyik régebbi Petőfi csarnokos felvétel volt látható a kínvetítőn, és annak a éneksávját/ Tunyogi Péter részét hallhattuk a koncertfelvételről. Élőben néha, Kékesi Bajnok basszus gitárral követe Tunyogit. A banda többi tagja is hol a felvételt, hol a közönség reakcióit figyelték. Én jó magam részéről a felvételt csodáltam az akkori átélést mind a banda mind a közönség részéről, és Tunyogi hangját figyeltem és hallgattam ámuldozva.

Majd újabb lírai dal következet Zeffi éneklésével, eztán az utolsó szakaszban ismét felhevítették a hangulatot. Újra a színpadon termett Molnár Péter Stula és Vikidál Gyula is. ’Ez a Mánia’ című dal következett, amivel jól felrázták a közönséget. Elfelejtette mindenki az előző lírikus perceket. Majd a jól ismert Két forintos dal is elhangzott, amit már mindenki nagyon jól ismer, de kihagyhatatlan klasszikus nóta.

A végső ráadásban, a közönség kitartó tapsa, és vissza-vissza kántálása után még egy utolsó nótára tért vissza a Mobilmánia, ahol ismét együtt énekelt Molnár Péter Stula és Vikidál Gyula, és egy még kihagyhatatlanabb klasszikussal búcsúztak el a közönségtől, nem mással mint a Utolsó cigarettával amit én is nagyon-nagyon élveztem. Végén már majdnem azt sem tudtam, hol vagyok.

Majd a koncert véget ért, és mikor a színpad mögé sétáltam kiderült Kékesi Bajnok Lacitól, hogy dedikálásokra és közös fotókra is kijönnek. (Ez így is történt, én személy szerint mindegyik Mobilmánia tagtól kaptam alá írást, amit ezúton is nagyon köszönök, még Horváth Attilától is (szövegírótól). Majd közös fotót készítettem Molnár Péter Stulával és még egy villám Interjút is adott nekem, a rockerek.hu részére, amiért irtó hálás vagyok neki…)

Nagyon jó műsor volt, sok meglepetéssel, érdekességgel. A közönség elégedetten mehetett haza, egy igazi minőségi magyar hard rock koncertben lehetett részük.

http://www.mobilmania.rockband.hu/
http://track.barbanegra.hu/