Egy szokatlan cikket olvashattok most, ami nem beszámolóról szól, és nem is interjú. Több ízben is szerepeltek már beszámolóimban, főként amelyek az Alcohol zenekarról íródtak mivel az ő előzenekaraként sikerült megismernem ezt a négy jászárokszállási punk-rock zenészt, akik szép lassan kedvenccé is váltak. Egyik legemlékezetesebb rádiós interjúm is hozzájuk fűződik, mely több koncerthelyszínen készült, közel két órás anyag, amelyből nem sikerült húsz perc komoly, és leadható riportot összevágni, mindezek ellenére annyira jól sikerült, hogy szinte nem telik el hét , hogy ne hallgassak bele. Egy téli reggelen egy sms üzenetre ébredtem amelyben ez állt: Mókárok R.I.P. Nem tudtam hirtelen mit kéne jelentsen a dolog, ezért a feladót felhívtam aki közölte sajnos feloszlottak.

Miután egy turnét végigmentek az Alcohollal, majd egy másikat egy zenekarral, sőt néha beestek Alcohol mellé is néha, sőt a végén felléphettek egy színpadon az Ossiannal, és az Aurórával ,ráadásul nemrégiben adták ki második demójukat, amely minden oldalról tekintve szenzációsan sikerült. Mégis abbamaradt. A rockzene haldokló idején egy olyan zenekar vérzett el, akik annyi estén keresztül voltak képesek mosolyt csalni az arcunkra, nem mellesleg olyan zenével örvendeztettek meg bennünket, amely szerethető volt, mókás, és punkos, amelyre fej nem maradt mozdulatlanul. Lala, Benő, Robi és Pocok, ők négyen alkották a Mókárok nevű formációt, és mivel tudom, hogy komoly zenészekről van szó, ezért úgy gondoltam megkísérlem újraéleszteni , bár egy cikk valószínűleg kevés ehhez, de tudomásomra jutott, hogy csak egyet kellene a négy főből meggyőzni, ezért vetemedtem arra, hogy írjak róluk, és aki nem hallott még róluk az is megtudja, volt egy zenekar, amelyről nem múlt időben kellene írjak. Valószínűleg többen is tudjuk milyen az, amikor Jehovák csengetnek az ajtón, nos ők egy dalban receptet adnak erre, továbbá tőlük tudjuk azt is milyen az, amikor az ember szerelmes, és bármit bevet, akár azt is, hogy "zúgassa a motort az illetékes háza előtt".

De beinthetünk simán a brókereknek is, és aki nem járt még Jászárokszálláson , lehet sosem fogja megérteni milyen az, amikor szembejön velünk a szivárvány, meg ha Szentgotthárdnál habzik a Rába, vajon kit is kell hívnunk, és senki ne lepődjön meg, ha ez a Tenkes kapitánya lesz, de az ivásról sem feledkeznek meg, hiszen, ha magyarnak érzed magad, akkor joggal érthetsz együtt velük... " kannátok is ha kifogyott akkor is csak bort igyatok magyarok.." . Csak sorolni tudnám a jobbnál jobb , érdekesnél érdekesebb dalszöveget amit alkottak, és bár itt értelmetlennek is tűnhet komoly mondanivalóval bír, pláne ha magatok elé képzelitek azon színpadképet ahol Pocok az énekes hol kötéllel a nyakában, hol szatyorral a fején, hol fetrengve a színpadon-gyakran nem is megjátszva- adta elő mindezt, igazi punk-rock zenei aláfestéssel. Tervem az volt, hogy közzéteszem azt az interjút amit velük készítettem, de mivel ez két órás anyag ezért ez nem sikerült, ennek ellenére aki teheti hallgasson bele, és megérti a cikk miértjét. Én így üzenem ennek a négy Mókárnak, hogy itt a tavasz, támadnak a nyakasgőték, és ha sikerül elhinnük, hogy egy ilyen zenekarra ebben a szomorú világban igenis szükség van akkor kerüljön le a kereszt a honlapjukról, helyette a koncertek menüpontra koncentráljanak.

http://www.mokarok.atw.hu