Míg külföldön bevett szokásnak számít, hogy két vagy több banda együttműködik egy split album létrehozásának erejéig, addig ez hazánkban annál kevésbé gyakori. Ezért is tartom jónak a Dim Vision és a Nadir kezdeményezését, hogy egy bő fél órában eresszék egymásnak az előbbi oldschool death brutalitását az utóbbi death-ben fogant, hardcore-közeli üvöltésekkel teli energiabombájával. Lássuk hát külön-külön, mire is jutottak. Kettejük közül a Dim Vision tekinthet vissza szerényebb múltra, a debreceni hármasnak eddig egy demoja, egy Ep-je és egy nagylemeze (a 2006-os Epidermis) jelent meg.

Itt 5 számmal jelentkeznek, amolyan vegytiszta death metal-lal, némi black-es kitöréssel tarkítva, de azért az összkép még mindig jóval az előbbi felé hajlik. Talán a Cannibal Corpse zenéjéhez tudnám hasonlítani, Corpsegrinder is egész hasonló orgánummal rendelkezik; persze, ebben a műfajban sokszor nehéz nagy különbségeket felfedezni a különböző vokalisták között. Az 5 szerzemény is kissé egybefolyik számomra, egy kis egyediséget lehetne vinni két aprítás közé. Nincs velük egyáltalán baj, igényes zenéket írnak, csak sajnos hosszabb távon nem képesek elszórakoztatni. A szövegek terén van egy-két kiemelkedő gondolat, még a leginkább az Escalation of the Crisis személyiség osztottságáról szóló sorai gondolkodtatnak el, a többiben leginkább a különféle babonák, irreálisnak tűnő hitek elvetése kap hangsúlyosabb szerepet. A borítón igazi stílushű festmény, kijár érte az elismerés! A Nadir még 1993-ban kezdte tevékenységét Dark Clouds néven, majd két demo, egy EP és két nagylemez (amik közül a 2001-es debüt viselte a Nadir címet) után új néven folytatták a súlyos muzsikájuk világra szabadítását. Az itt hallható 4 daluk is igencsak erősre sikeredett, a hangzás szintúgy lenyűgöző, mint azt megszokhattuk. Rögtön a kezdő Lotus Eaters-ben hallhatunk is egy húzós szólót, de a They Pull the Strings-ben is villantanak is egy kellemeset. Tauszik Viktor üvöltésében amúgy erőteljes hardcore-vonások jelentkeznek, még ha a zene jóval sötétebb is, bár azért deathcore-nak közel sem nevezném, mint ahogy egyes helyeken lehet olvasni.

A 2008-ban Those Who Bought the Rain címmel egy nagylemezt is megjelentetett banda eddig is becsülendő undeground mentalitásról tett tanúbizonyságot (ahogy a The Hungarian Underground Lifestyle-ban is írták még a 2005-ös Tenacity albumon), ezúttal is ez a fajta hozzáállás uralkodik, szerencsére. A szövegeiket még kiemelkedő pozitívumként említeném, leginkább a társadalmi visszásságok jelennek meg ezekben, mint pl. az egyszerű emberek hatalom általi dróton rángatása (They Pull the Strings), de a The Prometheus Deception is érdekes, ami a tüzet ellopó és ezért keselyűk marcangolásának kitett Prometheus jelenik meg, még a leginkább metaforikus módon utalva korunk helyzetére, ha jól értelmezem. Egyébként a Nadir most készül új albumát kiadni, ami Eco-Ethic néven fog napvilágot látni. Becsülendő a kooperáció ötlete, és remélem, példamutató lehet ez még a jövendőben.

Nadir-Lotus Eaters/Dim Vision-A visceral experience in a superficial world

Dim Vision:
01. Absence of Light
02. Escalation of the Crisis
03. Mission 2A
04. Extremely Low Frequencies
05. Becoming the Antagonist

Nadir:
06. Lotus Eaters
07. The Prometheus Deception
08. They Pull The Strings
09. Diamond Cutter

Értékelés: 8/10

http://www.dimvision.net