A Napra olyat csinált a színpadon, amit még senki előttük, és valószínűleg nem is fog ilyen történni soha többé. Ezen a koncerten elment a fény, és ezt Both Miklós kizárólag a hangjával érte el. Az egészre pedig azért volt szükség, hogy mi emberek ne a szemünkkel lássuk, hogy mi történik, hanem legyünk részei az egésznek. De nem ez volt az egyetlen varázslat ezen a bulin, sőt…

Sajnos nem túl sűrűn láthatjuk színpadon a Napra zenekart, így kicsit sajnáltam, hogy ezt a bulit nem hétvégére rakták. Amióta utoljára láttam, Both Miki felszedett pár kilót és egy jó nagy adag életkedvet - ez utóbbi a többiekre és ránk nézőkre is kisugárzott, így nyugodtan mondhatom, a hét negyedik napján a Napra egyáltalán nem mondott csütörtököt.

Kb. fél órával a meghirdetett kezdés után Hegedűs Máté (hegedű) és Bobár Zoltán (harmonika) hangszeres felelgetésével indult a koncert, ami mint csalogató varázsdallam vonzotta a népet a színpad elé. Hamarosan lelkes tapsvihar és ováció közepette előkerült a teljes zenekar, és Both Miklós (ének/gitár) laza „Na, mit játszunk?” kérdéssel indított. Válasz is érkezett bőven, Krámli Kinga (ének) olvasatában a „Miki ház” volt a nyerő. Később az ánégyesre nyomtatott puskát látva leesett, hogy ez azért nem volt annyira véletlen. Egyébként az egész koncerten zseniálisan tartották fenn a spontanitás érzését, miközben végig a papírforma szerint haladtak kisebb-nagyobb közjátékokkal. Így kell ezt csinálni kérem, profin, jó hangulatban. A Tekerős című dalt például legalább háromszor elkezdte Miki énekelni, de valahogy mindig más lett belőle. „Ezt most ti nem akarjátok”, „Ez így nem lesz jó, több mozgást vártam tőletek” és hasonlók. Végül nagy bánatomra nem játszották el - fentebb említett ánégyes szerint nem is tervezték.

De volt sztorizgatás, (nem hagyományos értelemben vett) közönségénekeltetés, pazar dobszóló Pfeiler Ferenctől, és ahogy az elején mondottam még fényleéneklés is. Egy a közönségben magyarnótázgató, jó hangulatú egyeden esett meg a zenekar szíve, kapott egy kis improvizált gitárkíséretet, egy mikrofont meg jó nagy tapsot. Az ominózus hanggalsötétítés pedig Both Miki kérésére történt, halkuló – amennyire hallottam halandzsa, ha nem elnézést – impro éneklése közben instruálta egyszer a fényeket kezelő kollégát, hogy csak egész halványan. A dalok közben pedig jöttek a virtuóz megoldások minden hangszeren, különösen Boby (Bobár Zoltán) élvezte a játékot, a visszataps utáni kisebb technikai szünetben (Miki mikroportjában nem volt elem) például csárdással szórakoztatta a nagyérdeműt. De a „gitárprímás” is kitett magáért, élt a színpadon, öröm volt nézni, hallgatni. Winter Csaba (basszus) szépen tette a dolgát, ami egy ilyen pörgős ritmusszekcióban igen kemény feladat.

A műsor egyébként a klasszikus Napra dalokra épült, a 2012-ben megjelent Naiv EP dalait nem erőltették, ami talán nem is akkora baj. Nem tudom mennyire gondolták komolyan azokat, de nekem inkább tűnnek „zeneipari faltörő kosnak”, mint Naprá-s örökérvényű daraboknak. A zeneipart sem véletlenül említem, ha már itt tartunk. A zenekar megemlékezett a nemrég tragikus körülmények között elhunyt Herpai Sándorról, aki a Barbaro zenekarban Both Mikivel együtt is zenélt. A mai felállás szerint, aki megy a divathullámmal, játssza, amit a rádióból is hall, az megél. Aki valami egyedit akar csinálni, nem az elvárásokra hanem az önmegvalósításra figyel – és ez tényleg nagyon nem könnyű dolog, nagy sodrású az ár, amivel szembe kell úszni – az megfagy egy padon…

De visszakanyarodva a koncertre, egy majd 2 órás profin, de szívből előadott műsort hallhatott, aki ezen az estén az A38-ra látogatott. A fények visszajöttek, de nem árt észben tartani, hogy néha csak egész halványan a világítással. Tessék a dolgokat átélni, nem górcső alatt nézegetni. És legközelebb (is) tessék jönni Napra koncertre!

[Tovább a képekhez...]

http://www.a38.hu
http://www.napra.hu
http://www.myspace.com/napra