Amint az elmúlt években, az EXIT idén is 4 napig tartott. A koncerteket mintegy 150 000 ember követte végig. Középkori erőd, földalatti átjárók, fa hidak, lépcsők, több mint 20 szinpad - mind ez eleinte egy kicsit zavarba ejtő, de gyorsan meg lehet szokni, a végén pedig kimondottan jó atmoszférát kelt. Az szervezés idén is nivós volt, szinte hibátlan. A közeli sátorfalu teli volt külfödi vendégekkel. Sok helyi lakos idén is kihasználta a lehetőséget, hogy kis pénzhez jusson. Az utcák tele voltak árúsokkal: sör, pálinka, Red Bull, világitó nyakláncok, vuvuzellák minden kapható volt… A környező kávéházak egész este nyitva tartottak, az italokat pedig jóval olcsóbban árulták mint bent a fesztiválon. Akik a három nap alatt megsokallták a zajt és a tömeget, azok a délutánokat Új Vidék központjában vagy a Duna partján töltötték.

A legnagyobb panaszom az idei Exitre az, hogy az elmúlt években, jobb zenekarokat hivtak. Én, mint a keményebb zene hive, nem mindig találtam inyemre való koncertet. Igy például megnéztem az Atari Teenage Riot-ot is, cask azért mert a Spawn cimű filmhez együtt irtak zenét a Slayer-rel, de sajnos csak lassú nótákat nyomtak. A Placebo-t is megnéztem, lévén, hogy gitáros muzsikáról van szó, de eléggé gyengének mutatkoztak, szerintem az énekes beteg lehetett…

Suicidal tendencies-ék adták az első koncertet amley igazán elbűvölt. Első nap zenéltek az Explosive Stage-en. Fél órával a kezdés előtt az első sorba durakodtam, valami Inspector Cluso nevű francia komika brigád zenélt akkor, talán még érdekessek is lettek volna ha francia lennék, és a koncert francia országban lett volna. Egy Suicidal Tendencies micit viselő bosnyák alak állt mellettem, le is hordott minden bandát aki addig zenélt. Azt mondta: A suicidal énekese rákkal küzd, és mégis, hogy ugrál, majd meglátod. Úgy is lett. Ahogy megjelentek a szinpadon őrültek háza lett - ugrálás, pogo, fejrázás, fantasztikus atmoszféra, 5-6 ezer ember, az Explosive Stage szinültig telve… Hasonló élményben volt részem harmadik nap is, amikor a The Exploited zenélt, az egyetlen különbség az volt, hogy még több ember volt. Lehetetlenség volt az első sorba durakodni és fényképezni. A Behemoth-on már jőval kevesebben voltak, de jól nyomták jó hangulatot teremtettek.

Utolsó nap a Rage Stage-en lehetett nézni a futball VB döntőjét. Utána pedig Main Stage-en a Faith No More következett. Mit is mondhatnék róluk, már vagy száz éve zenélnek, tavaly Budapesten is felléptek, vén bolondok… A koncertről cask a legjobbakat mondhatom, fergeteges élmény volt. Létezik Tv felvétel amin jól látható ahogy Mike Patton a szám közepén a szájába veszi a mikrofont, és elkezd mászni a kamera darura, alatta pedig egy biztonsági srác keresztet vet magán… Hát aki nem ismeri őket az bizony meglepődik az ilyesmin.

Sajnos ez mind a kicsit ismertebb kemény zenét játszó fellépők közül. Sajnálom, hogy ez a helyzet, mert minden koncerten sokan voltak, ami arra utal, hogy az embereket érdekli a kemény zene. Metál zene hiányában más zenéket is meglehetett nézni, mint például a Kultur Shock vagy a Bambi Molesters. A szabadidőben, vagy épp két koncert között lehetett a Longue Spotokon lógni, filmet nézni és természetessen sörözniiiiiii. Mindent egybevetve jól éreztem magam. Remélem jövőre több nagy metal nével fogok találkozni az Exiten és hoszabb beszámolót tudok majd irni…