Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden túlzás és felesleges tömjénezés nélkül állítom, megérkezett minden idők eddigi legjobb és legsokoldalúbb Nevergreen lemeze. Lehet, hogy ez a bevezető cseppet erősnek tűnik, és olyan, mint valami túllihegett TV reklám, mégis jelen esetben ez a leginkább helytálló beharangozás. Egy ilyen kaliberű hangzóanyagról nem lehet kevesebbet állítani, mint azt, hogy remekmű. Sokadik hallgatásra sem találtam benne hibát, vagy épp unalmas, üres „töltelék dalokat”.

Ezzel együtt nem merem állítani, hogy azonnal a kedvenc Nevergreen albumom. Részemről annyi év után is az „Új sötét kor” maradt az alapmű, viszont kezdem úgy érezni, rezeg a léc. A „Jöjj Messiás” című dalt már a lemez megjelenése előtt is rengetegszer meghallgattam, egyrészt, mert tetszik, másrészt, mert kellett némi ráhangolódás az „új”, Simon Valentina - a későbbiekben Tina – előtérbe került énekhangjával támogatott Nevergreenre. A dal sokadik hallgatásra is tud újat mutatni, és ugyanez elmondható az egész anyagról.

A lemezen megtalálható a monumentális Doom himnuszoktól (A végzet hajnalán, A halottlátó, Egy lövés egy halál, jöjj, Messiás), dallamos Gothic Rockon át (Dermedt angyal szárnyán), industrial elemeket felvonultató alkotásokon keresztül egészen a Death Metalos riff özönig felvonultató darálásig (Népünk árnya visszatér) minden, amire egy Nevergreenre kiéhezett fül vágyhat. Ami számomra érdekesség, hogy énekdallamok szempontjából érezhetően különböznek az Angol és a Magyar verzióban előadott azonos dalok, ezzel is elkerülve az ellaposodás árnyékát is. Ha már a két nyelven elénekelt daloknál tartunk, azért halkan megjegyezném, hogy még mindig sokkal nagyobbat ütnek a magyar változatok.

A lemez előtti interjúkban és nyilatkozatokban Matláry Miklós – zeneszerző, billentyűs – rengeteget emlegette a minden eddiginél jobb hangzást. Azt kell, hogy mondjam ebben sem volt semmi túlzás. Érezhető, hogy minden apróbb részletre odafigyeltek, a szólóhangszerektől a „szőnyegig”. A gitár és a dob hangzása szó szerint minta értékű lehet a későbbiekben. Simán el tudom képzelni, hogy pár hónap múlva az elsőlemezes zenekarok úgy vonulnak majd le a stúdióba, hogy ezt a CD-t nyomják a hangmérnök kezébe „ilyesmit szeretnénk” megjegyzéssel. Egészen egyszerűen a helyén van minden hang és a lemez olyan apró, mégis jelentős meglepetéseket tartogat, mint például egy csodálatos átmenet Tina kitartott hangjából egy gitárszólóba. Sokszor ezeket a kis csemegéket csak sokadik hallgatásra lehet észrevenni, de épp ez benne a szívet gyönyörködtető. És csendben megjegyezném, nem árt a szövegek tartalmán is elgondolkodni egy cseppet a zenei élmény mellett.

Gyönyörűen el lett találva Bob és Tina énektémáinak összhangja is. Tina karakteres orgánuma egy pillanatra sem szorítja háttérbe Bob témáit és jó pár nótában akkora dallamokat énekel, hogy még a legelvakultabb „ős Nightwish” rajongó is minden szégyenérzet nélkül kalapot emelhet. A Nevergreen lassan két évtizedes múltra tekint vissza, mégsem mondhatnánk azt, hogy ismétli önmagát. Lemezről lemezre képes újat mutatni, és a már „kötelezővé vált” feldolgozásokkal meglepetést okozni. Ezen az anyagon a Depeche Mode egyik szerzeménye a Policy Of Truth kapott helyet. Az első pár hangnál hirtelen azt hittem, hogy a Bon Jovi: Its my life című örökzöldje kerül terítékre…:) A feldolgozás egyébként ismét remekül és kellően metalosra sikerült.

Mindamellett, hogy régebbi lemezeken megjelent dalok is előkerültek most, új köntösben, nem érdemes a lemezt bármelyik elődjével komolyabban összehasonlítani. Természetesen az összetéveszthetetlen Nevergreen hangulat itt is jelen van, mint eddig minden anyagnál, mégis egy teljesen új oldalát ismerhetjük meg a zenekarnak. Véleményem szerint ez az igazán nagy teljesítmény. Számomra az egyik legékesebb gyöngyszeme ennek a lemeznek az – amúgy is nagy kedvenc – O Fortuna újra értelmezése, Tina csodálatos énekével. A legjobb szó rá talán a monumentális.Mindent összegezve megérte várni erre a korongra. A Nevergreen messze felülmúlta az elvárásaim. A 2007-es „Erős mint a halál” is remek anyag volt, mégsem taglózott le, a Karmageddon viszont határozottan. Biztos vagyok benne, hogy a régi rajongók – beleértve engem is – megkapták, amire vártak és számos új rajongót is toboroz majd ez a lemez.

Tracklist:
1. jöjj, Messiás
2. Sötétségből fény
3. Egy lövés egy halál
4. A végzet hajnalán
5. Míg a halál el nem választ
6. Policy of truth
7. Dermedt angyal szárnyán
8. Népünk árnya visszatér
9. O Fortuna
10. A halottlátó
11. Rise, Messiah
12. Dark Light
13. One shot one kill
14. Dawn of the doom
15. Till death tears us apart
16. Tired wings of the doom
17. Wishes in the wind
18. Raise the dead

Értékelés:
10/10

http://www.nevergreen.hu
https://www.facebook.com/nevergreen.hu