A nyolcvanas évek kultikus angol zenekara, a New Model Army, négy év kihagyás után, idén új lemezzel jelentkezett Between dog and Wolf címmel. Valahol a kilencvenes évek vége felé elvesztették a talajt a lábuk alatt, viszont a 2009-ben megjelent Today is a good day című lemezük megint azt mutatta, hogy nem szabad még temetni őket, és érdemes újra leporolni a banda nevével ellátott pólókat. Az is igaz, hogy ezt a képet egy kicsit árnyalta az idei lemez, ami egy lassabb, szofisztikáltabb darab. Így nem igazán tudtam, hogy mit várjak a koncerttől.

20:30-kor nyitotta az estét az előzenekari teendőket ellátó magyar Turbó zenekar. Sok információval nem rendelkeztem velük kapcsolatban, bár a nevük újra, és újra felmerült a médiában. Azért, hogy legyen valamilyen fogalmam munkásságukról gyorsan megnéztem pár videót. A látottak alapján egy kellemes, elszállós, progresszív zenekar képe tárult fel előttem, az egyetlen negatívum, hogy az énekes orgánuma nem igazán találkozott a tetszési faktorommal, ami nem kimondottan tesz jót egy zenekarral való ismerkedés során. Szerencsére a koncerten az énekes hangja nem volt előretolva, inkább valahonnan a zene mörül szólt, így a fülemet se bántotta. Nagyjából negyventöt perc játekidőt kaptak, hogy bemutathassák magukat, produkciójuk alatt nem kellett attól tartani, hogy a hajó a tömeg súlya miatt esetleg elsüllyedne. Személyes kedvencemmé lépett elő a Decision című számuk.

Gyors átszerelés és rövid szünet után, nem sokkal tíz előtt lépett színpadra a New Model Army, itt kezdtem érezni azt, hogy másnapi munkanapom egy részének lőttek. A banda a koncertre hatos fogattá bővült zenekar az első fél órában nyilvánvalóvá tette, hogy nem egy nosztalgia estre számíthatunk, hiszen az első öt-hat szám az utolsó két lemezről szólt. Nyitásként az I need more time, ezt követte az előző lemez címadó száma Today is a good day. Nagyjából négy-öt számonként játszottak el egy-egy régebbi dalt, amiket szintén átértelmeztek. A zenekar megszólalása a gyorsabb, pörgősebb számoknál kimondottan rockos, sőt fémes hangzásúak voltak. Nem gondoltam volna, hogy ilyen zúzás vár rám a koncerten. Basszusgitáros srác időnként letette hangszerét, és helyette mindenféle ütős hangszereken játszott, ami elég furcsa, mert a zenekar egyik alapja a basszus hangzás, viszont helyette voltak kegyetlen ritmusok. Justin Sullivan nem nagyon volt beszédes kedvében, ennek köszönhetően a számok közötti konferálások, a közönséggel való kapcsolattartás minimalizálodott, de nem bántam. A produkció leggyengébb pillanata az volt, amikor valamiért a zenekarok számára kötelező, lassú, egyszemélyes akusztikus számot adták elő, ezzel megtörve az előadás lendületét.

A koncert nem hozta vissza fiatalkori önmgam, szerencsére, viszont a mostban szórakoztató volt, és ez sokkal fontosabb. A tracklist sose lehet száz százalékos, most sem volt az, de nem is a régi számokat hiányoltam, hanem az új album kedvenceit. A brit veteránok neve nem csak nosztalgiázásra elég, hanem fényesebben, metálosabban csillog, mint valaha. Nyugodt szívvel ajánlom minden zenebarátnak, mint uticélt, élőben és lemezen.

http://www.newmodelarmy.org/