Hamarosan megjelenik a Niburta hanganyaga, egy 3 számos EP, amely a Re-Set nevet fogja viseli. A korong elkészítésén kívül a banda leszervezte az első modern-metal találkozót, amire a Kék Yuk-ban kerül sor június 20-án. A Modern Metal Crossovers Night apropójából készült interjúnkban szó kerül a Niburta zenekar háza táján történt változásokra, másfelől őszintén vallanak az utóbbi hónapok élményeiről, amelyek végül a Re-Set album elkészítésére ösztönözte őket.


zöldmókus: A legaktuálisabb kérdés, ami titeket érint jelenleg az, hogy júliusban kezdtek stúdiózni. Hol tartanak a témák? Nagy az izgalom?

Kráken: Igen, így igaz, a felvételek megkezdődtek. Mivel saját stúdióban (Old Busó stúdió) vesszük fel az anyagot, ezért ilyen téren kevésbé izgulunk, mint a Scream from the East album felvételénél, hiszen magunk osztjuk be az időnket, és ha szeretnénk még variálni a témákon, megtehetjük, nem ketyeg az óra. Az idő pénz, és ez különösen akkor igaz, ha stúdiózásról van szó... Jelen cikk megírásakor a dob, gitár, basszusgitár már felvételre kerültek a népi hangszerek felével egyetemben. Személy szerint én már nagyon várom, hogy kész legyünk, és hallhassam egészben, ezért ilyen téren izgatott vagyok, de azt hiszem ez elmondható a többiekről is.

zöldmókus: Nemrégiben váltatok meg a menedzseretektől. Mennyiben játszik közre ez most nálatok? Van már új pártfogó kilátásban?

Kráken: Nos, egy 9 fős zenekarban van lehetőség a feladatok szétosztására, ezért gondoltuk úgy, hogy inkább magunk foglalkozunk a dologgal. Így legalább mindenkinek jut egy kis feladat, senki nem szakad meg, és az igazat megvallva, így azt hiszem, közelebb kerülünk a közönségünkhöz, és jobb-inkább lehetünk sorsunk kovácsai, hiszen így a koncerteket, kilátásban lévő turnékat is magunk szervezhetjük „saját” szájízünk szerint. A szervezőkkel való tárgyalás is sokkal barátságosabb, ők is másképp állnak hozzánk. Nem néztünk ki magunknak új pártfogót, mert ahogy írtam is, mi élvezzük ezt a helyzetet, nagyon sok előnye van. Persze lehet, hogy később szükségünk lesz valakire, aki átveszi ezeket a feladatokat, de egyelőre nem érezzük szükségét.

zöldmókus: Térjünk vissza az új albumra. Mostanában szeretnek más vizeken evezni a zenekarok, hogy új hangszerekkel, más stílusok ötvözésével kreáljanak valami eladhatót. Ti hogyan gondolkoztok? Mennyiben nem lesz más, és mennyiben marad Niburta-hű az új korong?

Kráken: Reméljük az olvasók nem lesznek csalódottak, ha a következő szavakat olvassák:
Ez az EP nem igazán fog stílusában eltérni a SftE albumtól. A korong címe Re-Set lesz, bár be kell valljam, nem a címadó dal szövegi tartalma miatt „kereszteljük el” annak, inkább ezzel szeretnénk jelezni, hogy most lezárunk egy korszakot, és egy új korszak következik, mivel végre rendelkezésünkre áll minden, hogy el tudjunk kezdeni az új témákkal foglalkozni.

zöldmókus: A Sream from the East-en nem csak magyar népdalokat, hanem szerb, macedón, bolgár és csángó dalokat elővettetek. Az újdonsült szövegeket illetően mit lehet tudni?

Milán: A népdalok merítési területe hasonló az eddigiekhez, kerültek bele magyar dallamok, és tradicionális balkáni melódiák. A dalok szövegvilágáról elmondható, hogy a kettősség és a lezárás kerül előtérbe.

zöldmókus: Hogy érzitek, ki mennyire tud érvényesülni ennek az albumnak az elkészítésénél?

Kráken: A munkálatokból mindenki kiveszi a részét, és mindenki a tőle telhető legjobbat próbálja hozni, úgy érzem, jól haladunk, a dalok megírásánál mindenki kapott annyi szabad teret, amennyire szüksége volt, egy szó, mint száz, kiélhettük kreativitásunkat.

zöldmókus: Külföldi „sztárok” meghívását rebesgetitek. Kik várhatóak?

Kráken: Valóban, ezen a díszes karikán hallhatjátok majd Filippo Gianotti-t, a Krampus(I) vokalistáját screamelni, hallhatjátok Julia Klaartje-t, a Myrkvar(NL) hegedűsét –nyilván hegedülni-, Doğukan 'Dou' Kalender, a Gürz(TR) énekesét, valamint egy nagyon régi barátunk, Ana Ćapalija (néhai Stribog(HR)), jelenleg a K’erd énekesnője is hangját adja a lemezhez. Úgy vélem, a Folk Metal közösség számára ismerősek ezek a nevek.

zöldmókus: Lassan már ki kell rúgni a színpad oldalát, hogy elférjetek... A koncertek alkalmával ők is jelen tudnak majd lenni?

Kráken: Hát, ahogy mondod, valóban nehezen férünk el a színpadok túlnyomó többségén, ugyanakkor azt mondják, „sok jó ember kis helyen is elfér”, eddig is megoldottuk valahogy, eztán is megfogjuk kisebb-nagyobb nehézségekkel. Ami azt illeti eddig nem került szóba közös színpadi produkció, azonban reménykedünk benne, hogy eljön a nap, amikor újra találkozhatunk külföldi barátainkkal egy-egy közös koncert erejéig, és nem tartom kizártnak, hogy együtt állhatunk majd színpadra.

zöldmókus: Nemzetközi sikerekre vágytok. A vendégmuzsikusok meghívásán kívül milyen lépéseket tesztek még ez érdekében? Vannak már külföldi fesztivál meghívások?

Milán: Rengeteg pozitív visszajelzés érkezik külföldről. Párizs után nagyon sok üzenetet kaptunk, sok rajongót szereztünk, sok CD kelt el. Még korábban voltunk Lublinban, ott is jó benyomást tehettünk, hiszen idén visszahívtak minket, így képviseljük Magyarországot a HelloFolks! fesztiválon. Egy felől felemelő érzés, más felől valahol szomorú, hogy külföldről sokkal több szakmai dicséret, érdeklődés övezi a zenekart, mint Magyarországon. Azt tapasztaltuk, hogy minél messzebb utazunk szülőhazánktól, annál inkább "kuriózumként" tekintenek ránk, mi pedig megtisztelve érezzük magunkat, hogy megismertethetjük a zenénket és ez által kultúránkat másokkal. Külföldön eddig még nem ütköztünk rossz fogadtatásba.

zöldmókus: A nyaratok zsúfolásig telve fellépésekkel. Vegyük sorra mi, mikor, hol, lesz…

Kráken: Nos, önmagában talán túlzás lenne azt mondani, hogy zsúfolásig tele vagyunk, de így, hogy közben egy lemezfelvételt is lebonyolítunk, nem fogunk unatkozni idén nyáron. Egy fellépésen már túl vagyunk (06.01) ebben a szezonban, és nemsokára újra színpadra állunk a Kék Yukban, Június 20.-án. Ez egy saját szervezésű buli, ahová igyekeztünk különböző crossoverekkel foglalkozó zenekarokat hívni, vendégünk lesz a Beneath the Circus, a Leecher, a Sleepless, valamint az Eye for I. Ezt követően Július 11.-én (Péntek) láthattok minket, a Rockmaraton Sátor színpadán 19:00-20:00, majd Július 27.-én a RockParton. Augusztus 10.-én pedig célba vesszük Lengyelországot, hiszen ismét meghívást kaptunk Lublin városába.

zöldmókus: Még egy fél éve úgy hírlett, a hazai zeneipar ellehetetlenítő körülményeinek köszönhetően alábbhagyott a Niburta lelkesedése, most úgy tűnik, mégis gőzerővel, hittel dolgoztok tovább. Mennyiben tudjátok alátámasztani ezt a kifelé érződő ingadozást? Milyen terveket szőtök még a későbbiekre? Szándékoztok betörni a média egyéb területeire?

Kráken: A „vád” nem alaptalan. Februárban volt szerencsénk fellépni a Cernunnos Pagan festival-on, ahol –a többi külföldi fellépéshez hasonlóan- nagyon jó bánásmódban részesültünk, mind a szervezők, mind a technikusok részéről. Fantasztikus buli volt, egy fantasztikus közönséggel. Ez alapvetően nem ok a lelkesedés lankadására… Ellenben a hazaérkezést követően egy belföldi koncertnél az általános nemtörődömség, az ennek köszönhető csúszás, és a csúszás miatti kis létszámú –ellenben- lelkes közönség (igen, mire végre színpadra kerültünk, a közönség nem kis részének mennie kellett utolsó busz és egyéb címszóval, ami teljesen érthető) sajnos hatalmas kontrasztot mutatott a megelőző bulihoz képest. Nagyon nagy csalódás volt számunkra. Hangsúlyoznám, itt most abszolút nem a közönséggel volt a baj, utolsó busz, esetleg másnap meló... Egy kis csúszás is még csak-csak belefér, de hogy a beállás addig tartson, mint maga a koncert, mert „ebből a gitárból nem jön jel”, „ebből a kobozból nem jön jel” (aztán egy színpadra érkező technikus beazonosította, és megoldotta a hibát pillanatok alatt) „nézzük meg a dobos vokált”… Nem folytatnám, de megjegyezném, nem hiába küldünk Ridert a szervezőknek. A koncerteken mégis sokszor az újdonság varázsával hat mindenkire...
Természetesen nem ez a jellemző a belföldi buliknál sem, de ez az eset mindnyájunkat megrázott, hatalmas kontrasztot éltünk meg. Ezt követően komoly beszélgetések zajlottak le zenekaron belül, hogy akarjuk-e folytatni, tartunk-e ott, ahol szeretnénk, illetve fogunk-e valaha ott tartani, ahol szeretnénk? Tartottunk egy hétvégét, amikor nem a zenével, hanem ezek megbeszélésével foglalkoztunk, és sikerült megállapodnunk abban, hogy folytatni szeretnénk, ha nem úgy, mint eddig, akkor nagyobb erőbedobással.
A terveink közt szerepel a Re-Set EP elkészítése (mint már tudod, ezzel jól haladunk), ezt követően az új stílus jegyeit viselő nagylemez megírása (nyilván még hosszú idő, amíg ezt a kitűzött célt elérjük, és még több, mire lemezre kerül).
Egyéb média? Nos, személy szerint szeretnék minél több klipet, ha már azzal is jobban állunk, akkor az sokkal több emberrel fogja a zenénket megismertetni. Rádió kompatibilisnek nem mondanám magunkat)

zöldmókus: A Niburta lelkét mi alkotja? Mi az, amiért nektek megéri felállni a színpadra?

Kráken: Őszintén szólva, már a lentebbi mondataim megfogalmazása közben is libabőrös vagyok! Amikor színpadra állunk, a technikai gondok miatti izgalom után lemegy a már jól ismert intro.(személyes beszámoló következik) Ekkor mindig igyekszem új arcokat felfedezni, és felismerni a már veterán-rajongókat, ez nekem amolyan bemelegítő játék. Amikor a The Descent elcsendesedik, és meghallom magam mögött, ahogy Milán a dobok közé csap, érzem, hogy részese lehetek valaminek, ami sokkal nagyobb nálam, és máris hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a zene, amit játszunk. A közönség öröme, ahogy sikerül „feltüzelnünk” őket, már alapból nagyon boldoggá tesz, hát még az ujjongás és taps. Amikor együtt éneklik velünk a dalainkat, az már-már lenyűgöző. A koncert után mindig örülünk a megkereséseknek, egyszer például egy ex-lelkész jött oda hozzánk, ami talán csak engem lepett meg, ám olyan őszinte mosollyal fogadta üdvözlésünket, hogy úgy éreztem, ha egy forintot sem kaptuk volna is megérte színpadra állni. (személyes beszámoló vége.) Mesélhetnék még ilyen sztorikat, de inkább tovább lépnék, hiszen nem csak a koncertek alkalmával válunk motiválttá.
Köszönhetően a remek rajongótáborunknak, akkor is kellemes meglepetésben lehet részünk, amikor felcsatlakozunk az internetre. Egy walesi srác többek között a mi dalainkat is feldolgozza népi hangszeres kíséretével, volt, aki a SftE albumborítót magára varratta, nem is kicsiben, de valaki ugyanebből a témából kézművesként lepett meg minket egy szobrocskával, dél-amerikai rajongó rendelt tőlünk pólót és lemezt. Ha anyagilag nem is a legjövedelmezőbb ezt a tevékenységet folytatnunk, ezért mégis megéri!

zöldmókus: Köszönöm az interjút! 20-án találkozunk!

Kráken, Milán: Mi köszönjük!

A június 20-i eseményről itt olvashattok:
http://rockerek.hu/modern_metal_crossovers_night_kek_yuk_20140620.html

Valamint a menetrend:
Kapunyitás: 19:00
20:00 - 20:40 - BENEATH THE CIRCUS
20:55 - 21:35 - Leecher
21:50 - 22:40 - Sleepless
23:00 - 0:00 - Niburta
0:15 - 1:00 - Eye for I

Kapcsolódó oldalak:
https://www.facebook.com/niburta?fref=ts
https://www.facebook.com/events/873436609336812/?fref=ts