Bár kétséges volt a december 21-én megrendezett Prog Night Fest kimenetele, de hát aligha lett világvége. Már az 90'-es évek végén, 2000 körül volt erre irányuló kezdeményezés, de már akkor sem szőttek hosszú távú terveket. A progresszív stílus elég sokára kapott teret Magyarországon, és még mindig csak egy szűk réteg, ami behódol előtte. Ez a rendezvény nagyon jó lehetőséget adott arra, hogy végre egyben lássuk, hol tartanak a magyar prog együttesek, és hogy ki tudják e szolgálni ezt a szűk réteget.

Először is tisztázzuk, mit jelent az, hogy progresszív, és kik azok, akik méltón viselhetik ezt a "címet" Magyarországon. Illetve milyen progresszív attitűdje van a magyar együtteseknek. A progresszív szó alapjába véve összetettet, előremutatót jelent. Ha már a klasszikus definíciókat vesszük elő, akkor egyre élesebben láthatjuk a magyar progresszív-bélyeget viselő zenekarokról, hogy valóban előremutató-tanító tudással ülnek-e a dalszerzésnek. Bár a hazai nagy tehetségeket sújtja az a teher, hogy itthon nem sok lehetőségük van felkerülni a "rádióbarát ranglistákra", ezért inkább angol nyelven fejezik ki magukat, vagy eleve külföldön érnek el nagyobb sikereket, ebből remélve zenei és anyagi hasznot. (Ki ne menne inkább a svédekhez, finnekhez, az angolokhoz vagy a csehekhez zenélni, ha az végre a bürokrácia mögé mutató teljesítményüket mutatja.) Nemrég felmerült a kérdés a magyar veterán rockzenészek között, hogy kiket lehetne egyáltalán rockzenésznek nevezni. Mind ahogy a tablettás "PMobil-klónokat" és playback-előket, mind a fejlődni nem képes és a diktatórikus elveknek, azaz egy arra méltónak talált ítélőgárda szavának be nem hódoló zenészeket ki akarnák szűrni. Legyen szó akár a rockzenészekről, vagy a "progresszív-tanoncokról".

Többen úgy vallják, hogy a progresszív rock a Beatles 1967-es Bors őrmester albumjával indult útjára. Tehát ha nekem valaki azt mondja, hogy 45 év alatt minden lehetséges módon kimerítettük a progresszív kultusz lehetőségeit, talán el sem hiszem. De ha igen, akkor menjenek el a zenészeink blues-t, fusion jazz-t játszani, abból talán tudnának még ötletet meríteni. A fest-en volt szerencsém elbeszélgetni Horváth András Ádámmal (At Night I Fly, Dreyelands) is. Hogy szavait idézzem: "Mi magunk is tudjuk, hogy nem vagyunk elég progresszívek, de van olyan zenekar is, aki saját magára mondja azt, hogy progresszív." Bár őt mondanám az ungarise-prog-metal úttörőjének, mégis náluk is hiányzik valami, ami új mederbe terelné 45 év alatt kiégett szívünket. Ezzel kapcsolatban egy interaktív rock klub főszerkesztője fejezte ki magát a legjobban: "Minden magyar zenekar utánzata valamelyik régi külföldi együttesnek".

(Megjegyzés: Elnézést kérek, amiért hiányos beszámolót adok le, de sajnos nem tudtam teljes egészében részt venni a programon, így az első, Godgiven zenekar fellépéséről, és az utolsó, Lake Of Mind-ról lemaradtam.)

Számomra az Ad Astra prog-thrasherei adták az est nyitányát, akik az áprilisban megjelenő Open Wide albumukat mutatták be. Kimondottan díjazom, ha a kultúra egészséges határain belül vegyítik a stílusokat, és ez rájuk hatványozottan érvényes. Ez az album annyira thrash, amennyire csak lehet, és annyira prog, amennyire kell, ezek mellett még számos színfoltja van az Ad Astra-nak. Nem nagyon találni kivetni valót benne. Az Open Wild első Paycheck kissé core-osra sikeredett dalával indítottak. Erdélyi Peti hangja nagyon meggyőző tud lenni élőben. Helyén vannak a hörgések és a tiszta énekrészek is. Majd jött a debütáló album második és harmadik dala, a funky-s basszustémával tarkított Fake és a zúzós, derékból bólogatós The Substitue aratott. Itt kiemelném Erdélyi Csaba (bass) munkáját. Ezek után hallhattunk tőlük egy Psychotic Waltz feldolgozást is, később pedig Peter Gabriel kissé metalklisésre sikeredett Sledgehammerjével is előrukkoltak. A Binary Bravery közben a felettük lévő nagy kivetítőn vérbe forgó kitágult szemet és egyéb szaftos képeket vetítettek az Ad Astra logóval felváltva. Az Open Wild-on alig találni olyan dal, ami öt percnél rövidebbre sikeredett, tehát az ezután következő nagy lélegzetű Wings of the Vulture is hatásosra sikerült. Aligha van rá érthető magyarázat, miért nincsenek ők sem jobban megbecsülve nálunk. Bár érezhető rajtuk a példaképek hatása (Opeth, Faith No More, Metallica, Alice in Chains), de a saját mozgásterüket messzemenőkig kihasználják.

Ad Astra setlist:
Paycheck
The Substitue
Fake
Mosquito - Psychotic Waltz cover
Wings of the Vulture
Director's Cut
Sledgehammer (Peter Gabriel)
Binary Bravery

http://www.adastramusic.hu
http://www.facebook.com/adastrahungary
http://rockerek.hu/ad_astra_erdelyi_csaba_felelt.html

És ha már a stílusmeghatározásnak tartunk... A progresszív-pszichedelikus-space-metalt játszó Mytra igen csak tudna újat mutatni. Annak ellenére, hogy a tagok már két évtizede mesterei a hangszereknek, de maga a Mytra még tojáshéjas seggével próbál betörni a hazai piacra. 1996 óta elég hullámzó a Mytra élete. Azidő alatt szerzett rajongók mondhatni pitizve várják, hogy mikor csíphetik megint el a Mytra-t valahol. Több dicsfénybe burkoló demokritika és tagcserék után kisebb-nagyobb szünetekben próbáltak erőt gyűjteni a további harcokhoz. "Mikor először meghallgattam a kazincbarcikai Mytra 5 tételes hanganyagát, elfojtott lélegzettel kapargattam össze a padlóról a döbbenettől leeső államat."- írta róluk a Kronos Mortus kritikusa. A kissé Cynic-es, galaktikus hangzású megametal Hocza 'Igor' agyszüleménye. A neve ismerős lehet a Remorse thrash együttesből is. Bár a ritmusok néhol egyhangúak, kissé darálós az alap, de jó kezdeményezés, és már csak arra vár, hogy kicsírázzon. Nem rég csatlakozott hozzájuk a Nervekillerből ismert Gáti Sándor, és a kommunikatív Berják Gábor. Személy szerint igénylem és jobban preferálom az instrumentális progresszív rock/metalt, ezért is örültem annyira az ős-Mytra-nak. Pont emiatt eleinte rosszul fogadtam, amikor Igor húga, Hocza Viki csatlakozott a bandához, és beállt énekelni. Más instrumentális zenekarnál is lehetett olyat tapasztalni, hogy egy-egy dalt énekkel is kiegészítettek, de vagy jól sikerült vagy nem. Az ő esetükben kétségekkel fogadtam a változást, de később beláttam, hogy a lehető legjobb döntést hozták. Bár a hangzáson még van mit javítani, hiszen a szövegek nehezen érthetőek, és Viki is gyakran hamis utakon jár, de a fellépések gyakoriságával kijavíthatóak ezek a hibák. Szerencsére egyre több fellépést tudnak vállalni. Én egymás után kétszer is láttam-hallottam őket játszani decemberben (Prog Night Fest, Éter-fest). A Prog Night Fest-en lévő szereplésükkel tettek kifelé egy lépést a kisvárosi ismeretlenségből. Maga a fesztivál nem könyvelhető el nagy sikernek, alig kétszáz ember lézengett a két ezres teremben, de akik ott voltak, azok minden zenekart megtiszteltek a jelenlétükkel. A Mytra nem sokat hallott magából a színpadon, őket mégis áhítattal hallgatták. Mint ahogy az Észak-Magyarországi Tehetségkutató Rockfesztivál téli after-partyján is. Nagyon várom már, hogy kijöjjenek végre egy komplett albummal, de addig is a honlapjukról letölthetőek az Ecotone-on és a Saggitarius-on megtalálható dalaik. És ha lehet, a nyuszitól egy kiadót kérnék nekik Húsvétra. (Nemsokára Mytra interjúval jelentkezünk.)

http://mytra.hu
https://www.youtube.com/watch?v=ps0MQZByl1E
http://www.facebook.com/mytramusic


Mytra setlist:
1. Imperium
2. Sol invictus
3. Monolith
4. Sign of life
5. Dawn of the man
6. Starwatcher
7. Copernicus

Az "önmagukhoz képest progresszív" Perfect Symmetry bizonytalan lábakon áll hazai pályán. Hozzátenném, hogy előnyükre válik a tinédzserkorú szakmai múlt, immáron 17 éve nyűvik a húrokat és próbálnak magukból kifacsarni valami újat. Nem rég követem az életútjukat, még a tojáshéj a púzómon volt, amikor már elkezdtek zenélni, tehát tisztelem az elhivatottságukat. Második albumuk, Tökéletes Szándék címmel a decemberi HammerWorld mellékleteként jelent meg. A Prog Night Fest a Perfect Symmetry lemezbemutató estje is volt egyben. Attila volt olyan kedves, és adott nekem egy újságot, benne a lemezükkel, és áldását adta az írásomra. Utólag és köszönet neki érte. Attila egyszer már kiesett a Perfect Symmetry bűvköréből, 97'-ben csak pár koncert erejéig lehetett velük látni, majd tavaly ismét frontemberükké választották. Attila több közismert zenésszel is együtt dolgozott már, és az ő nevéhez fűződik az Alapítvány együttes is.

A Tökéletes Szándék albumot hallgatva nagyon örülök, hogy végre értékelhető gondolatoknak adnak hangot. Ez az az album, ami végre mond is valamit, nem csak közhelyeket kántál. Egyetértek abban, hogy szükség van angol nyelvű verziókra is, és azt is belátom, hogy a proggereknek itthon nincs annyi esélyük pénzt keresni, mint külföldön. De ha meg tudjuk érteni szép magyar nyelvünkön a dalt, az sosem lehet hátrány. Lehet, hogy a zenéjük stílusmeghatározásával vitatkoznék, de a szövegek nagyon is a helyén vannak, tehát díjazom, hogy anno angolról magyarra váltottak. A PS végre olyan gondolatokat közvetít, amiknek hatása is lehet az elmére. Ha szabad, idéznék:

Nem vagyok a hasonlítgatások híve, tehát próbálok elvonatkoztatni attól, hogy milyen zenei hatások érződnek az új album dalain, és igyekszem általános, szubjektív véleményt alkotni. Persze szajkózhatnám én is a mindenki számára nyilvánvalót, de ha lehet, inkább a PS összhangzását veszem elő ahelyett, hogy pl. egy több szinten elismert énekest górcső alá vegyek. A friss korong első dalával kezdtek. Az Életjel egy szinticsokorba burkolt dallamos rock, melyet a túlzó zenei fricskák messziről elkerülnek. Ezt követte a nyáron megjelent EP-jük címadó dala. Sejtésem szerint a Változom szövege többekre hatással lesz, mint ahogy az Edda, az Ossian, Omen stb. lelket érintő szövegei is tették annak idején. Miután Szabályok nélkül-el tettek egy kitérőt a Szabad Akarat (2009.) felé, rögvest folytatták ott, ahol abbahagyták. A mainstream-es Miért nem vagy itt? és a gyerekeknek írt Vigyázok rád követően a ’Kegyes Hazugság’ a maga kis gitár-, és szinti témáival már illőképpen ütött. A Hősök nélkül című daluk a koncerten nagyon megfogott, bár ott sajnos nem hallhattuk a dal elején szóló akusztikus bevezetőt. A dalt átszelő gitárrif és kórusének megadja a dal hatását (eredeti formájában), ennek ellenére én nem vagyok híve a refrénmámoros daloknak. A velejéig rébuszokban fogalmazó Most másról van szó? után zárásként a kedvenc dalomat vonultatták fel. Már többen énekeltek arról, milyen ha az ember önmagát becsapva próbál psziché alkotta (védelmi) álarcot viselni. Én mindig örülök, ha ezt a többeket sújtó „fertőzést” valaki jól meg tudja fogalmazni. Ez egy veszélyes téma, de a PS a lehető legáthatóbban közelítette meg az Álarcod mögül-ben.

A PS-t illetően egy nagy tanulsága van ennek az estének. Kell még Perfect Symmetry! Nagyon remélem, hogy nem alszanak ismét több éves téli álmot, hanem továbbgörgetik, amit a 2012-es évben (is) elkezdtek. Kell a PS a rádióba, kell a színpadra. Lehet, hogy már dolgoztak együtt pár hónapot a múlt században, de én még adnék nekik egy-két évet, hogy összeszokjanak.

A fest-en olyan szóbeszéd járta, hogy a magyar prog zenekarok országos turnéba kezdenek. A közönségből élni körülményes dolog, de manapság a hegynek kell mennie Mohamedhez. Talán még össze is jöhet... újra megpróbálni azt, ami előzőleg dugába dőlt. Már csak valakinek a kezébe kell vennie a szervezést...

http://perfectsymmetry.hu
http://www.facebook.com/perfectsymmetryband
http://www.rockerek.hu/perfect_symmetry_kovacs_attila_es_kusinka_tamas_felelt.html


Perfect Symmetry setlist:
Életjel,
Változom
Szabályok nélkül
Miért nem vagy itt?
Vigyázok rád
Kegyes hazugság
Hősök nélkül
Most másról van szó
Álarcod mögül