A rockzene egyik legmeghatározóbb zenekarának igyekszik méltón emléket állítani, munkásságát ápolni a 2012-ben alakult Reckless Roses. A csapat rengeteg energiát fordított tervei megvalósítására, melynek hamar mutatkozott eredménye, hiszem a hazai fellépéseken túl már az első évben öt alkalommal játszottak Németországban. Egyre több helyről köszönt vissza a nevük, ahogy felfigyelt rájuk a közönség, Romániától egészen Svájcig. Bár őket sem kerülték el a változások, csak előre néznek, s bizony, történetük továbbra is felfelé ível. De hogy mi is történt velük az utóbbi időben, hogyan látják jelen helyzetüket, s azon túl, arról saját szavaikkal meséljenek a tagok a folytatásban.

zöldmókus: Nem rég váltatok meg két tagtól is. Hogyan történt a szakítás? Hogyan váltak be az új emberek?

NORBI: Ócska marketingszövegnek hangzódhat, de én most érzem magam a legjobban a zenekarban. Az, hogy ennyi ember megfordult nálunk, az nem a mi dicsőségünk, de nem is a mi kudarcunk. Egész egyszerűen sok idő kell, mire az ember minden szempontból megtalálja maga köré a megfelelő zenésztársakat. Most úgy érzem sikerült.

zöldmókus: Rengeteget koncerteztek külföldön és belföldön egyaránt. Hogyan bírjátok ezt "húrokkal"? Mi az, ami feltölt titeket?

NORBI: Valóban sokat játszunk, mi egy aktív banda vagyunk, ezért nem szeretünk a parkolóban ácsorogni. Engem speciel feltöltenek a jó koncertek, utána az emberen egy nagyon kellemes fáradság lesz úrrá. És ez az az érzés, ami tovább tud vinni, amikor másnap reggel úgy kelsz, hogy vissza akarok menni azonnal a tegnap esti koncertre.

Gábriel:Minden koncert más és más. Olyan tudod, mint a hullámvasút, az egyik az egekbe repít a másik a mélybe lök. De tudod, ha már egy pár nap eltelt koncert nélkül, akkor máris hiányzik a zenélés, és ezt az otthoni gyakorlás nem pótolja. A világon az egyik legjobb dolog a közönségnek átadni „valamit”, ami majd átsegíti őket a hétköznapok fáradalmain. Ezt látni és érezni nagyon jó, és ezért érdemes zenélni.

zöldmókus: Szerintetek mi számít jobban? (nektek vagy a rajongóknak). Minél több helyen, minél többször koncertezni, vagy párszor minőségi produkciót nyújtani?

NORBI: Szerintem erre a kérdésre minden zenekar egyformán válaszolna. Próbálunk minden koncertet minőségi produkcióként előadni amennyire csak tőlünk telik. Én is csak azt a közhelyet tudom mondani Neked amit bárki mondana: Nem a mennyiség, hanem a minőség. De mikor, vagy mitől is minőségi egy produkció? Régebben, mikor indultunk nagyon sok olyan helyen is megfordultunk, ahol így utólag visszanézve azt kell mondjam, hogy talán nem kellett volna. Külön három napig tudnék mesélni erről viccesebbnél viccesebb sztorikat. Ez azért van, mert egy induló zenekarnak a lehető legtöbb helyen meg kell jelenni, hogy a név egy kicsit bejáratódjon. Volt, hogy egyik nap egy németországi fullos klubban játszottunk maximális ellátással stb, és volt, hogy utána itthon egy nagyszoba méretű nem létező, 22. dimenzióban lévő helyen. Ma, 2014-ben nem mondom, hogy a csapatot mindenki ismeri ebben az országban, mert sajnos még mindig sokan meglepődnek, hogy létezünk. Nyilván azért manapság ismertebbek vagyunk, mint mondjuk két éve és el tudtunk jutni odáig, hogy már csak olyan felkéréseknek teszünk eleget, ahol szerintünk a lehető legjobbat, legtöbbet tudjuk nyújtani, és ahol szerintünk majd szeretettel fogadnak minket.

PETI: Igyekszünk minél több helyre eljutni, hogy minden Guns n’ Roses rajongónak legyen lehetősége meghallgatni, megnézni, hogy mi miképp adjuk elő az ismert, sűrűn felcsendülő nótákat. Természetesen szem előtt kell tartani azt is, hogy a túl gyakori koncertezés, különösen egy adott térségben, városban, elérdektelenedéshez vezethet, így pedig nemcsak közönséget vesztene a zenekar, de unalmassá is válhatnánk nagyon gyorsan egyes körökben. Inkább törekszünk arra, hogy ritkábban, de jobb, igényesebb, összeszedettebb produkciókat nyújtsunk; ha választani kell, inkább a minőség, mint a mennyiség a cél.

zöldmókus: Itthon sok támadás éri a tribute zenekarokat... Hogyan tudjátok ezt hatékonyan lereagálni?

NORBI: Nem tudom… Lehet, én dugom homokba a fejem, de nem érzem azt, hogy támadnának egy csapatot is azért, mert az egy tribute. Külföldön már természetesen fényévekkel régebben egy elfogadott tény volt, hogy a tribute egy külön műfaj a zene bizniszben, amire sok klub és sok szervező épít. Nálunk Magyarországon szerintem idő kellett hozzá mire eljutott az emberek tudatáig, hogy egy tribute zenekar miért játssza csak az adott anyazenekar számait. Bizonyára vannak, akik támadják a műfajt, de ezzel semmi probléma nincsen és nekünk ezt nem kell lereagálnunk. Miért is kellene? Az élet ettől szép.

PETI: Nem igazán érdemes törődni azzal, aki nem szereti a tribute zenekarokat, ugyanis nem célközönségünk, és feltehetőleg nem is lesz. Egyébként ez a támadás nem feltétlen ország függő. Rengetegen nem kedvelik – sőt, sokan ki nem állhatják – ezt a műfajt világszerte; ízlések és pofonok. Hogy hogyan érdemes lereagálni?! Minél jobban eljátszani, előadni a dalokat, hogy azok, akik nem támadják a tribute bandákat, élvezzék a show-t, érezzék a zenét, és maradandó, kellemes élménnyel legyenek gazdagabbak, magunkat is gyarapítva, feltöltve ezzel.

zöldmókus: A tribute-ok idővel saját dalokat tartalmazó koronggal is kijönnek, hogy bizonygassák, ők is tudnak zenét írni, nem csak mások tollával ékeskedni. Ti terveztek valami ilyesmit?

NORBI: Ezt az „idegen tollakkal ékeskedést” sokáig sok szempontból lehet vizsgálni. Egy tribute zenekar azért van, hogy megelevenítse a lehető leghitelesebben (lehetőleg minden szempontból) az anyazenekarát a deszkákon. Ott van például a magyar Kiss Forever Band. A világ egyik legjobb tribute zenekara, valószínűleg nem az idegen tollakkal történő ékeskedés jut először a hozzáértők eszébe róluk, hanem az, hogy az a csapat egy óriási szórakoztató gépezet. MI is igyekszünk egy amolyan „színházi társulatként” szó szerint eljátszani a régi Guns N’ Roses-t. A saját dalokat azt kell mondjam, hogy igen, - tervezünk még a nyáron demózgatni, hiszen mindenkinek sok ötlete van, mindenkinek van hál istennek mondanivalója. Viszont, a saját dolgainkat úgy szeretném csinálni, hogy arra senki ne mondhassa, hogy csak egy „idegen toll”…

Gábriel: Igen valóban ez egy nagy „színház”, ahogy Norbi is mondja. Mi igazi Guns 'N' Roses vallási fanatikusok vagyunk. Így nem árulok el zsákba macskát, ha elmondom, hogy a saját dalok is hard rock vonalon fognak mozogni, lesz benne minden, ami a mostani zenékben nincsen meg. Így ilyen téren is érdemes lesz ránk odafigyelni.

zöldmókus: Gondoltatok már arra, hogy belenyúljatok a dalokba? Esetleg valami más stílusjegyekkel ötvözni a megszokottak...

NORBI: Vannak ötleteink természetesen. Volt olyan ötlet is, hogy egy egészen másik zenekar számát jól meggyúrjuk, és átdolgozzuk valami nagyon „Guns-os „verzióra.

zöldmókus: A nemrég megjelenő hardrock.hu-s bemutatkozótokra számos reakció érkezett. Számítottatok erre?

NORBI: Igen, a Hard rock-os bemutatkozónk, ha jól emlékszem olyan másfél éve jelent meg. Voltak pozitív és velejéig romlott negatív hozzászólások is. Na most, mutass egy előadót, sportolót, vagy bárkit a világon, akivel ugyanez nem történik meg akár naponta?! Szokni kell. Hogy őszinte legyek, sem a pozitív, sem a negatív véleményekből sok értelmes dolgot nem lehetett lekövetkeztetni. Értem ezt úgy, hogy nem igazán lehetett építő kritikaként felfogni ezeket a hozzászólásokat. Természetesen a negatív fikázások azoktól az álnéven beregisztrált srácoktól jött, akiket jól ismersz, vigyorog a képedbe, késő este pedig a saját zenekari csődjei után, kitalált nick nevekkel okoskodik az interneten. Ezt nem biztos, hogy le kell reagálni. Ha azt kérdezed számítottunk–e erre, akkor azt kell mondjam, hogy ha nem is pont erre, de hasonló dolgokra számítottunk, hiszen mióta létezik az internet, azóta bármi megtörténhet bárkivel akár egy pillanat alatt. Van, aki világsztár lesz, mert feltesznek róla a netre valami ormótlan baromságot.. van, aki meg véletlenül besül mondjuk egy Himnusszal és örökre megbélyegzi a karrierjét vele. Rólunk is sok dolgot találni a neten, az általunk jónak ítélt videóink is lehetnek másnak katasztrofálisak másnak számára pedig tök jók és máris indul a komment háború..

Gábriel: Szeretjük, ha az emberek beszélnek rólunk. Hiszen a negatív reklám is reklám főleg itthon, elég sok „zenész” lett ismert, ilyen áron. Minden zenekarnak, ha már egy kicsit jobban megy, akkor megjelennek az irigyei és véleményt adnak a hangjuknak, így általuk más is megismer minket, ami csak jó nekünk.

zöldmókus: Volt, aki Mo. legdinamikusabban fejlődő Guns 'n Roses Tribute-jának nevezett titeket. Mi az, amit még nem valósítottatok meg?

NORBI: Nagyon sok dolog hátra van még amit szeretnénk megvalósítani, erre egy külön 2 napos interjút lehetne rászánni. Az biztos, hogy megyünk előre, amíg csak tudunk és amíg csak bírjuk.

zöldmókus: Norbi! Megoszlanak a vélemények a hangodat illetően. Valaki csak ámul a nagy Axl hasonlóság miatt, valakit pont ez gerjeszt ellenségeskedésre. Mik a leggyakoribb felvetések? Nagyon érdekelne, milyen utat jártál be.

NORBI: Nem jutnak el hozzám ezek a vélemények, de belegondolva szerintem egy bocsánatos bűn, ha egy GNR tribute banda énekesének a hangja hasonlít a GNR énekesének a hangjára. Végül is ebben a zenekarban ez egy súlyos kitétel. Petit sem szokták meglincselni, hogy ezt a Sweet Child szólót hasonlóképpen játszotta, mint a Slash. Ez a dolgunk… Velem nem szoktak ellenségeskedni az emberek ez miatt, legalábbis nem tudok róla. Még soha senki nem jött oda hozzám buli után idegesen, felháborodva azért, mert hasonlít a hangom az Axl-ére, tehát ez így csak egy jó vicc 
Nem tudhatom azt, hogy jelenleg hol tartok azon a bizonyos úton. Szeretnék új utakat bejárni ahol a saját dolgaimat tolhatom előre. Jelenleg minden időmet a családom, az állásom és a zenekarom foglalja el, ami fantasztikus dolog, de például ezek mellett nehezen vonulsz félre napokig a próbaterembe számot írni.

zöldmókus: Július 18-án a Dürer Kertben játszotok, ami már nem először fordul elő... Mivel készültök erre a napra?

NORBI: Nem először fordul elő, és erre büszke is vagyok. Szeretünk a Dürer Kertben játszani, mert azon kevés helyek közé tartozik Magyarországon, ahol még van értelme koncertezni. Jó színpad, jó hangosítás, lejönnek a gyerekek, és BUMM!
Teljes, full műsort szeretnénk adni 18.-án ami nem rövid. Lesznek vokálos csajok, és új számokkal is előugrunk. A kezdés pl olyan lesz aznap este, amilyen még soha nem volt, ugyanis nem GUNS dallal fogjuk elkezdeni a show-t.:)

Gábriel: Szeretnénk megint valami pluszt adni azoknak, akik eljönnek megnézni minket. Hiszen, ha mindig ugyan azt nyújtjuk, akkor egy idő után unalmasok leszünk. Norbi már a meglepetésnek nagy részét elmondta, ami a lényeg egy tökös Guns 'N' Roses este lesz megint, annak minden elemével.

zöldmókus: Páran Salgótarjánból indultatok és a nyári turné egyik állomásaként hazalátogattok. Mennyivel másabb az otthoniaknak zenélni, mint a nagy városban?

NORBI: Legutóbb tavaly karácsonykor játszottunk Salgótarjánban, majd onnan egyenesen indultunk a következő három állomásos svájci „mini turnénkra”. Nekem speciel már régen nem olyan, mint mondjuk 2004, vagy 2005-ben. Új arcok vannak már, ami tök jó, a régi arcok meg vagy elköltöztek egy élhetőbb városba, vagy külföldön élnek már régen, vagy egész egyszerűen már nem járnak koncertre, mert felnőttek.  Elvétve azért persze találkozol ismerősökkel, de ennyi. Így szinte majdnem olyan manapság Tarjánban játszani, mint bármelyik másik számunkra idegen városban. Nyilván ez azért van, mert nagyon keveset járunk a városban zenekarként is és „civilben” is.
Nagyjából szinte mindenhol többször játszottunk már, (még Svájcban is) mint Salgótarjánban, de ennek nyilván sok oka van.


zöldmókus: Hogyan alakul a nyaratok további része? Lesz nyári szabadság?

NORBI: Július 19.-i horvátországi buli után augusztus 20.-ig tartunk egy zenekari szabadságot. Mindenki nyaral, utána összegyűlünk próbálni, majd augusztus 20. án újra elkezdjük a zenekar dolgait tolni. augusztus 23.-án Belgiumba indulunk, majd kicsivel utána Csehországban játszunk.

PETI: Habár hátra van még jó pár koncert mind itthon, mind külföldön, lesz időnk kikapcsolódni, esetleg utazni is. Ezt általában összeegyeztetjük jóval előre, részben rugalmasabban, részben pedig kevésbé rugalmasan, mint egy hagyományos értelemben vett munkahelyen. Ha valaki nyári szabadságot tervez a zenekaron belül, fel kell készülnie rá, hogy 5 embernek kell egymáshoz igazodni a lekötött bulikon felül még.

Köszönöm az interjút!

https://www.facebook.com/reckless.roses