Újra eltelt egy teljes év, újból felpezsdült a völgy. Pécstől nem messze, a Malomvölgyi Arborétumban a rockzene kedvelői ismét végigtombolhattak egy hetet. A nulladik napon, még meg sem ittam a reggeli kávém, de a tömeg őrjöngve állt már a kordonok előtt. Mindenki várta, hogy megkapja a jegyét és minél hamarabb elfoglalja a legjobb sátor helyek egyikét. Aki nem először járt itt az a tudatában volt, ha rossz helyen sátrazik, az reggelre a szomszédban ébredhet, mivel a meredek domb szereti megviccelni az embereket. Az tapasztalataim alapján a talaj göröngyös volt, és jó kis hátfájást okozhat. Hétfőn délután négy órakor felzendült a Monster színpad, és sörivás közepette a zene felé indultak a fesztiválozók. Az ismert együttesekhez érve, megtelt a sátor. A Virrasztók, többek szerint igen keveset nyújtott a szokottakhoz képest. Először láttam őket de én is éreztem, hogy ennél biztos többre képesek. Utánuk az Alcohol lépet fel. Nekem mindig a Tankcsapdát juttatja eszembe.... Ezen a napon tiszteletét tette Rudán Joe is. A vegyes színpadi jelenlét, és a sok énekes, a régi rock slágerek, dalolásra ösztönözték a mámoros közönséget. Később Rómeó Vérzik is rendesen oda tette magát, és a szex, rock'n'roll megállta a helyét ezen a napon. Bár ami engem zavart, hogy nem tudtam végig nézni normálisan a koncertet, mert örökké lökdösődtek, járkáltak az emberek, nem tudták eldönteni mit akarnak. De a legkedvesebb számomat, amiben szerepel a nevem tisztán hallottam. Remélem, ilyen jó koncertet adnak majd Szálkán is.

Az első napra már minden sátor felélénkült, és a tömeg is még nagyobb lett. Nem is tudom, kit említhetnék meg, annyi együttes közül nehéz volt választani, hogy ki az, akit szívesen megnéznék és meghallgatnék. A standról néztem, hogy a nagyszínpadnál őrjítő tombolásban törtek ki az emberek. A HétköznaPI CsAlodások zenélt. Közben a Tankcsapda készülődött. Mivel nem kedvenceim, így az a tény, hogy lesznek- nem rázott meg. Személyesen nem ismerem őket, csak a szervezői és a marketinges részét, de ezzel számomra unszimpatikussá váltak. A régi számaik tényleg tetszetek, de az újak számomra egyre populárisabbak. Elnézést, aki szeretni ez a saját véleményem. Szóval a Rockerek.hu színpadhoz elmentem, hogy kicsit én is fesztiválozó lehessek. Már nagyon régóta nem halottam, hogy Christian Epidemic fellépne, de aki fanatikusabb nálam az biztos jobban tudja. Középiskolás koromban nagy kedvenceknek számítottak, talán általuk szeretem meg a black-metal műfajt. Végre 5-6 év után sikerült nekem is először tombolnom rájuk. Szerintem nagyon jó koncert volt, és észre vehetően elfáradtak a végére. Az új albumról is nyújtottak egy kis ízelítőt. Őket követte a Bornholm, és a hörgésben károgásban kibontakozó fiatalembert, mintha már láttam volna más együttesek élén. A zenekar ügyesen játszik és az énekes beállásaival és az impozáns külsőjével felhívja magára a figyelmet. Mellettem kis csajok álltak és sikítoztak, mintha Beatles koncerten lennénk, de szerintem nem csak a zene hatására.

A második napon Nevergreen a nagyszínpadon lépet fel, tekintélyes nagy közösség előtt. Sajnáltam őket, mert a hangosítás tönkre tette fellépésüket. Aznap azon a színpadon két külföldi zenekar jelent meg. A Varg, kimaszkírozva adott koncertet. Sokan várták már az Eluveitie fellépését. Nem kifejezett rajongójuk vagyok, de jó bulit nyomtak.

A harmadik napon, csütörtökön, már az ember kapkodta fejét, hogy melyik koncertre is fusson. A nagyszínpadon Leander kezdet. Őszintén megvallva őket is először hallottam élőben, a színpadon. Nem volt rossz, talán a hangosítás megint elkeserítette a kedvem. Mikor az Attila a gitáros hangosabb, mint az Leander énekes, az szerintem elég kellemetlen. Amit megint csak érdekességnek könyveltem el, hogy Silverblade hangtechnikát először láttok testközelből, be kell valljam gyönyörűek. Amit megfigyeltem, hogy 3 különböző gitáron játszott Vörös Attila. Utánuk Road volt, róluk nem is írok sokat, aki volt már koncerten, és ismeri őket, az tudja, mire számíthat. Persze ki jött utánuk, hát a Depresszió, ők mintha össze lennének nőve.

A negyedik napon már én is hajrázásba törtem ki. A Rockerek.hu színpadnál kezdtem kibontani a hajam, Teurgia-n. Talán sok embernek nem mond semmit, de én már többször is láttam őket Pécsen, és igazi jó hangulatot keltettek most is. Ami szomorúsággal töltött el, hogy Sear Bliss közönségtalálkozóra, alig jöttek, pedig fenomenális koncertettl ajándékoztak meg minket a Monster sátorban. Olyan perc nem volt, hogy ne lobogtassam dús hajamat. Zárásként egy Pantera tribute együttest tekintettem meg a Rockerkek.hu színpadnál, mégpedig a Vulgar display of Cover-t (jó hosszú név). Nem tudom, hogy kit mi vonzott, a Pantera feldolgozások, vagy a színpadi show, vagy talál a sármos zenészek. A Vörös Attila itt is gitározott, megint különböző gitárokat láttam áthaladni a kezében, de más fajták voltak, mint az előtti napon. Őt a cipő fanatikus nőkhöz tudom viszonyítani, csak ö a gardróbjában nem cipőket, hanem gitárokat, húrokat, pedálokat rejteget. Szerintem joggal kiérdemelné, a 2011 Rockmaratonon legtöbb és különbözőbb gitárokat használó díjat. A dobos amúgy annyira vadul játszott, hogy elszállt koncert felén pergője (pedál).

Az utolsó napon, szombaton az öreg rockerek lepték el a nagyszínpadot. Mint például; Hobo, Deák Bill, Beatrice, mondjuk nekem talán ebből a listából még a Bikini hiányzott. Monster színpadnál Watch My Dying kezdett. Nagyon szeretem a zenéjüket és elismerem a zenei munkájukat. A színvonalat megint hozták, egy minőségi koncertet láthatunk tőlük. Ezen az estén még az Ill Nino okozott nagyfeszültségű őrjöngést. A koncertről nem tudom mit is mondhatnék, hajrázásba, ugrálásba törtem ki én is, ez egy jó vége volt számomra hétnek. Aki eddig nem fáradt el, az utolsó koncerten még tombolhatott egy nagyot. Egy Iron Maiden tribute együttes zárta az idei Rockmaratont, az Up The Irons.

Minden nap reggeltől másnap reggelig várták a Toxic sátor programjai az arra járókat. Mikor kinyitottam szemem és elindultam fürdeni, ahol hosszú sorokat kellet várnom. Már hallottam a Local Heros tehetségkutató színpadon bemutatkozó ügyes fiatalokat. Bár én nem tudom sokan, hogy jutottak be, de egész héten mintha a fogamat húzták volna. Kevés jó együttest hallottam, de láttam egy-két figyelemre méltó zenészt. Ami a szívemet megdobogtatta, hogy voltak, akik értetek a basszusgitár szépen megszólaltatásához. De feltűnt, hogy a rossz bandák közül is sokan el tudták magukat adni színpadi show-val. Az embereknek tetszett. Nem csak a Toxic sátorban voltak napi programok, hanem nálunk is a Rockerek.hu - Rockvilag.hu standnál is. Aki megfordul ott, az nevezhetett a napi programokra és részt vehetett bennük. Volt itt sörpörgő, sörgörgető, rockzenei kvíz, pasi és csaj árverés, és jó pár közönségtalálkozó. A sörsátorban a sör akció nagy siker volt, így már estére egyetlen józan ember sem láttam. Idén kifogtuk a legjobb időt, az eddigi évekhez képest. A hét közepétől kínozta az embert a tikkasztó nyári napsütés, ezt víz és sör nélkül nehezen lehetett elviselni . Az éhséget csillapító ételek árain teljesen meglepődtem, megfizethető volt és még laktató. Persze én sem hagytam ki a folyékony kenyeret és a pattintós zsemlét sem az étrendemből.

A szervezést nem tudom hova tenni, mert voltak jól megrendezett részek, de volt, ami idén csapnivalóra sikeredett. Beszélgetem fesztiválozókkal, akik sokat panaszkodtak, hogy lehetett volna jobb is. Mondjuk a VIP, STAFF részről is találkoztam elég sok negatívummal, ami felháborodást keltett bennem. A hangosítás tekintetében az első helyet Monster sátor nyerte el nálam. Ott volt legügyesebb a hangmérnök. A legrosszabbat a Rockélet nagyszínpad nyújtotta, gyenge hangerővel és sok-sok hibával. Mindent összevetve, nem volt rossz. Ha még többet foglalkoznának a marketinggel, reklámmal akkor nagyobb részvevőre tehetnének szert.


http://www.rockmaraton.hu