Az idei RockPartot csak a szombati napon sikerült elkezdeni, szaharai hőségben érkeztünk a helyszínre, ahol egyből felvidéki metalhangulatba ringatott minket a Rómeó Vérzik. Igényes, jó koncertet kapott mindenki, aki nem a Balatonpartot választotta ezen a kora délutáni órán. Innen egy hideg sörrel átsétáltunk a Borsodi nagyszínpadhoz, belehallgattunk a Kowalskyba, míg a Dalriadára várakoztunk. Nem igazán vagyok nagy Kowalsky rajongó, de örömmel tapasztaltam, hogy az új album számai mellett a régi klasszikusokat is megkapta a közönség. Ezt követően a Dalriada tett hozzá sokat ahhoz, hogy ne csak a hőségre koncentráljunk, igényes jól összerakott programmal készültek ők is. A felhozataluk mind az ős, mind az új fanokat kielégítette véleményem szerint.

Majd mindezek után Leanderék húzták a talpalávalót, majd aznapi favoritok közül a Tankcsapda tette fel a pontot az i-re, a szokásos lendülettel és profizmussal, nagyszerűen ugrálva a régi nagy nóták és az új albumok számai között. Most nem ránk, hanem a melegre köptek, még némi pirotechnikát is láthatott a nagyérdemű. Ezt követően kicsit belehallgattunk egy messziről idelátgató izraeli bandába, a Melechesh-be. Velük most találkoztam először, de lehet, hogy a későbbiekben még érdemes lesz egy teljes bulit látni tőlük. Innen siettünk vissza elcsípni a Depressziót, hogy meggyőződjünk róla, hogy valóban nincs bennünk kétely és jó helyen vagyunk. Tőlük is a szokásos profizmust kaptuk, tolták az arcunkba a jobbnál jobb nótákat, nem fukarkodva a pogózásra való felhívással sem és a megszokott egységteremtő guggoltatás sem maradhatott el. Ezt követően irány az éjszakai vonat, majd készülés a másnapra.

Elérkezett a vasárnap, mi pont beértünk a Tales of Evening-re, bár rendesen leizzadtunk közben. Ivették sem nagyon zavartatták magukat a hőség miatt, rajongók sajnos kevesebben voltak, mint vártam, ilyen melegben sokan a Balatont választották még helyettük, és ezzel lemaradtak egy nagyon jó koncertről. Aki ott volt, az megkapta a legnagyobb közönségkedvenceket, a zenekar sem volt hálátlan. Ismét futás, mert közben kezdett a Road a másik színpadon és az elmúlt 3 nyári koncertjük alapján, amit láttam, hiba lett volna kihagyni őket. A 10 éves rutin itt is megmutatkozott, a banda és a hálás közönség közötti szeretet szinte tapintható volt, nem bántuk meg azt a pár korty kicsöpögött sört sem, míg átértünk. Szokás szerint gyors színpadváltás és máris Paddy-éket hallgattuk, és az általuk hozott kellemes ír muzsikát. Bemutatni őket sem kell senkinek, aki hallotta már őket élőben, az tudja mekkora bulit hagyott ki, ha nem volt jelen.

Pár szám erejéig beugrottunk Dorothy-ra, a tőlük megszokott minőséget produkálták a csajok, ez a lelkes (főleg férfiakból álló) közönségen is jól látható volt. Bízom benne, hogy lassan összedobnak egy új lemezt, az elsőt már mindenki rojtosra hallgatta szerintem, mindenki várja mi sül még ki ebből, hiszen felvonultattak pár új nótát a nyáron. Innen spuri az általam egyik legjobban várt külföldi fellépőre, a Suicide Silence-re. Rendületlenül robog a szekerük, hatalmas mészárlást folytattak a színpadon, meg, ahogy láttam a rajongók is hasonlóan a circle pitben. Hermida sem a hangszálait, sem a közönséget nem kímélte, iszonyatosan erős összeállítást hoztak el nekünk a Balatonpartra, szerintem best of tracklist volt ez minden rajongónak. Egyetlen gyenge pontnak a rövid játékidőt tudom felhozni, szerintem mindenki kevesellte az egy órát (talán a környéken lakók nem).

Ezt követően irány a másik várva várt külföldi csapat, a Turisas koncertjére. Sikeresen elhozták az északi hangulatot a tűzforró Balatonra, aki eddig nem tudta, már tudja mi fán terem a battle metal. Erős, rajongóbarát felhozatalról beszélhetünk esetükben is, úgy látszik, szinte minden banda műhelye mesterremekeit hozta el nekünk a Rockpartra. Szomorúan konstatáltuk mikor végeztek a finn srácok, de mivel bejelentették, hogy jönnek még Budapestre (nem is kell oly sokat várni erre), ez kicsit könnyebbé tette a búcsút. A folytatásban benéztünk Don Gatto-ra, amit már régóta tervezek, de előismeretem nem nagyon volt róluk, csak annyi, hogy jó lenne már megnézni őket. Elmondhatom, hogy nem okoztak csalódást ők sem, még első hallásra sem. Őket követően, a Blind Myself-fel a háttérben sikerült elkapnom a VIP-ben Mathias Nygĺrd-ot a Turisasból egy villáminterjúra. A manager elég kemény volt, szűkös 5 percet sikerült kiharcolni, így teljes kérdéssorral nem is sikerült végezni, de Mathias igyekezett minden feltett kérdésemre kielégítő választ adni.

Lanti: Gyors bemelegítő kérdés, hogy bírjátok ezt a kib.szott meleget itt nálunk?
Mathias: Viszonylag későn értünk ide, így a legnagyobb melegről lemaradtunk, meg jó a klíma a buszunkon (nevet). Bár nálunk Hämeenlinna-ban sokkal jobb idő van (nevet).

Lanti: Ha már a melegnél és hűsölésnél tartunk, fürödtetek már a Balatonban? Hiszen nem először jártok már nálunk Magyarországon.
Mathias: Sajnos még nem sikerült, de már régóta tervben van, mivel főleg Budapesten szoktunk fellépni, nehéz lett volna megoldani a szűkös időkeretek miatt.

Lanti: Biztosan sokan kérdezték már, de biztos bővült, azóta a lista, milyen tradicionális magyar ételeket és italokat ismersz, illetve próbáltál már ki?
Mathias: UNICUM!! (nevet). Meg van még az az alkoholos italotok, ami gyümölcsből készül, a neve nem jut eszembe hirtelen.
Lanti: A pálinkára gondolsz?
Mathias: Igen Kalinka! Vagyis Pálinka akarom mondani (nevet). Attól rendesen ki szoktunk készülni (erőteljes taglejtésekkel mutatja mennyire, hát ezek szerint nem csak a Sabatonos srácok rémálma együtt inni a magyarokkal).

Lanti: Mi a véleményed Magyarországról és a magyar közönségről?
Mathias: Magyarország nagyon szép, sajnos sok időnk sosincs hosszas nézelődésre. A magyar közönség nagyon hálás, mindig öröm itt játszani.

Lanti: Mit gondolsz arról az állításról, mely szerint a magyar nők a legszebbek a világon?
Mathias: (nevet) Ez egy nagyon érdekes feltevés, egyértelmű választ elég nehéz is lenne rá adni, hiszen elég sokfelé járunk a világban és elég sok nőt látunk. (nevet) Nehezíti még a válaszadást, hogy az első pár sorban, amíg ellátok, mindig nagydarab szakállas férfiak vannak. (nevet)

Lanti: Na igen, ez valóban nem könnyíti meg a válaszadást. Ha választhatnál egyet a régi nagy bandák közül, pl.: Iron Maiden, Metallica, kivel turnéznál szívesen együtt?
Mathias: A Metallica és az Iron Maiden turné is jó lenne, de mégis a régi kedvenceimmel, a Twisted Sister-rel turnéznék együtt szívesen.

Lanti: 2013-ban adtatok ki utoljára albumot, a Turisas2013-at. Mikor terveztek új albummal megörvendeztetni a rajongókat?
Mathias: A sok turné miatt nagyon lassan haladunk, de bízunk benne, hogy hamarosan újabb koronggal örvendeztethetjük meg a közönséget.

Lanti: Hamarosan 20 éves lesz a banda, van már valamilyen tervetek a 2017-es jubileumra?
Mathias: Elsősorban az új lemezt szeretnénk majd megturnéztatni, addigra biztosan kijön (nevet). Mindenképpen visszalátogatunk Magyarországra is.

Lanti: Időhiány miatt záró kérdés, van-e olyan magyar banda, akit ismertek, vagy szívesen hallgattok, illetve ma hallgattatok-e meg valakiket itt a RockParton?
Mathias:Konkrétan kiemelni senkit nem tudnék, ha van időnk fellépés előtt és után el tudunk csípni néha pár bandát, de sajnos kiemelni senkit nem tudnék. (a manager már integet, hogy lejárt az időnk, így kénytelenek vagyunk itt abbahagyni, talán legközelebb kicsit több időnk lesz.)

Megköszönöm a segítségét és Mathias már siet is a buszra, menniük kell tovább. Gyors gondolat és jegyzetrendszerezés, majd záró sör és a Blind Myself utolsó dallamaival távozunk. Ezzel sajnos a RockPart is véget ért idén, de jövőre ismét találkozunk, és düböröghet a rock a Balaton parton.

http://www.rockpart.hu/
https://www.facebook.com/rockparthun

[Tovább a galériához...]