Mostanában sok AOR zenét hallgattam, majd meguntam a hullamosást is a jófajta death metal muzsikák révén. Gép előtt ülve azon tanakodtam, mit is hallgassak. Belenyúltam kincsekkel teli ládikámba és előhalásztam belőle egyik legkedvesebb crossover/thrash lemezemet. Csodálkozom is rajta, hogy eddig miért nem írtam róla lemezajánlót. A műfaj koronázatlan királyai az S.O.D. tagjai, de azért a német Rumble Militia is kivívott magának egy olyan kultusz pozíciót, ami révén nem hagyható ki leghíresebb lemezük erről a honlapról. A Stop Violence and Madness egy szenzációs lazulós cucc. Igazából a zömében politikai töltetű és a társadalmat kritizáló témáik ellenére nagyon szórakoztató és aggályok nélkül hallgatható lemez. Hol punkos, hol HC-s, de mégis ízig-vérig metal. A metalos bevezető után a Boys in Blue dal nyitja az albumot.

A leírhatatlan nevű énekes nagyon jól használja a hangját. Illik ehhez a tekerős, szaggatós zenéhez. A második dal speed-es, thrash-es durvulat. Egyik kedvenc dalom ez, ahogy a You're Sure is, annak ellenére hogy egy punkos nóta. De komolyan! Ne tessék megijedni kérem szépen! Hatalmas érzés van benne! Széles mosolyra húzódik a lepénylesőm, és fülig érő szájjal tudom énekelni a dalszöveget. Az ezt követő Stop this Shit is egy állati, arcletépő zöngemény. Az effektezett ének nagyon megdobja, valamint néhol felbukkanó, légkalapács hangját eszembe juttató riffelés hatására remekül lehet betont törni Marten's bakancsban. Az inkább thrash-esebb hangvételű Save Yourself fantasztikus aláfestése egy pályaudvari talponállóban kitörő verekedésnek. Igazi döngölős, csapkodós, agyafúrt gitártémával tarkított zúzás. Imádom. Bár ezt az egész lemezre kijelenthetem. A lemez hetedik dala, a Way of Violence leginkább Oi-punk jellegzetességeket visel magán thrash hangulattal enyhén megspékelve. Tehát a sörényrázás és tarajlengetés mellett már a jófajta nadrágtartó húzogatás is elképzelhető reakciója lehet a lemezt hallgató zeneőrültnek. A Kindergarten ('82) is hasonló szélsebes, dallamos téma, a Way of Violence-hez nagyon passzoló tétel. Ahogy halad előre a lemez, döbbenten vehetjük észre, hogy ez már bizony a 8. dal. A lemez dalai repülnek, mint egy tuningolt rétisas. Ahány dal annyi féle, talán ezért nem érezzük azt, ahogy az idő múlik. De a dalok mégis lekötnek, nyomot hagynak bennünk. A két Oi-os, punkos dal után egy metalosabb, HC-sebb következik, melynek címe: Waiting for Death. Falbontás a köbön, mely csak fokozódik az ezt követő címadó dalban, mely a lemez zárása is. Nagyon elcsípték a srácok az ízléses középutat a darálás és a dallamos énektémák között.

A nyakatekert gitárszóló még egy lapáttal rádob a dalra. Olyan lemez ez, amit azonnal újra kell indítani ha lejár. Megunhatatlan, felülmúlhatatlan alkotás. Aki kedveli a kemény zenéket és nem undorodik a HC és punk szavak hallatán, annak kötelező hallgatnivaló.

Rumble Militia - Stop Violence and Madness (1991)

1. Intro
2. Boys in Blue
3. Reflection of Your Videoprogramme
4. You're Sure
5. Stop this Shit
6. Save Yourself
7. Way of Violence
8. Kindergarten ('82)
9. Waiting for Death
10. Stop Violence and Madness

Értékelés: 10/10

http://www.rumble-militia.com