Nem is olyan régen beszélgettünk Ádámmal az In Via kapcsán. Akkor még nem hallottam egészében az albumot, és borzasztóan izgatott voltam, hogy mégis milyen lesz. Most már bő egy hete kezemben a lemez, és igazából rettenetesen nehéz dolgom van, mert ez egy műalkotás. Sugárzik belőle a zenekar maximalizmusa, a rengeteg energia, a ráfordított idő és pénz. Belekötni nem fogok semmibe, inkább csak megpróbálom leírni a benyomásaimat, azokból van bőven. Egy heti hallgatás sem volt elég, még mindig tartogat meglepetéseket. A név – In Via - kötelez: ráléptek egy útra, ami már csak felfelé visz. A csúcsligás zenekarok sorába.

Először is le kell szögeznem, hogy ez az egyik legszélsőségesebb és egyik legsötétebb anyag, amit eddig hallottam. Bár a Scerra esetében helyesebb a sötétség 13 árnyalatáról beszélni, mert az In Via a hófehértől a vaksötét feketeségig megmutat mindent, beszippant és magával ragad. Ugyanúgy egy gyönyörű szimfonikus intro-val indul a lemez, mint az elődje, a Kétségekkel vagy anélkül, hogy aztán észrevétlenül átfolyjon az első dalba, ami a Memento Mori címet viseli. A magyar-latin nyelvű apokalipszis-vízió egy igazi scerrai darab, Celanói Tamás Dies Irae c. műve nyomán. Gyönyörűségesen énekel latinul a női kórus, hihetetlenül jólesik ebben a dalban. Én, mint túlfejlett vizuális érzékkel megáldott egyén, erre rendesen elkezdtem vizionálni. A kórus intő szózata, és Ádám eszelős éneke/hörgése váltakozik, amiről nekem egy szószékről mennydörgő pap jutott eszembe, vagy másképpen, Virágos tiszteletes úr, hehe! Viccen kívül, szinte filmszerű darab a Memento Mori. Nálam ez egy dal egyik értékmérője, ha képes vizuálisan is elindítani bennem valamit, engem már meggyőzött. Nos, ezen a teszten átment az egész lemez, de nézzük tovább.

Ezután jön a lemez előzetesként felvezetett Tövistánc, majd a Kohó. Gyors, lendületes, olyan igazi headbnger, thrash nóta. Mint Ádámtól megtudtam, az egyik legrégebbi dalról van szó, aminek alapjai még a Scerra előtti időkből származnak. Nos, örülök, hogy ezt hoztátok ki belőle. A következő dalba viszont fülig és azonnal beleszerettem. A Boncoló című, igencsak slágerszagú szerzeményről van szó, amelyet csak a hangorgia szóval tudnék jellemezni. (Ezt a szót még egyszer fogom használni a recenzióm során, majd meglátjátok…) Olyan szempontból IS, hogy egy dalon belül hörög fel Gábor, Marci, Jocó, és Ádám. Ez lehetne egy óvodai kiscsoport fél névsora is, de annál azért komolyabb arcokról van szó. Ádám a hazai extrém metal énekesek legjobbjait hívta meg maga mellé a Boncolóba. Veres Gábor a Watch My Dyingból, Pósfai Jocó az Exodikonból, Bencze Marci a Conan’s First Date-ből. Tökéletes kombináció, két magas és két mély hang, de Ádám és Gábor hisztérikusan hörgő kettőse valami zseniális! De ne hagyjuk ki a többi Scerra tagot sem, mert gitárok terén is ez a dal az In Via egyik csúcsíve. Ákost, Andrást, és Zsoltot ezúton is külön tisztelet illeti, mert kivétel nélkül mindegyik dalban hallani, mennyire szinkronban tudnak dolgozni. Minden téma és riff kiegészíti egymást, kerek egészet alkot, a basszusgitár pedig gyönyörűen alátámasztja mindezt. Amúgy is sokkal gitár centrikusabb lett az In Via az előző anyagokhoz képest, ez tisztán hallható. Mellesleg nem kis örömömre! A hangok zseniálisak, a gitárok is, ez a dal olyan klasszikus lesz, mint a TCS Mennyország Tourist-ja. Ennek is ott a helye minden zenegépben!

Következik az Ami jár. Semmi piszmogás, ez egy lendületes, ökölcsapásszerű nóta. Pontosan az, ami jár nekünk egy Scerra koncerten, hogy nyakleszakadásig rázhassuk rá a fejünket. Itt is kiemelném a záró, gyönyörűen komponált gitártémákat, amelyek annyira dallamosak, hogy szinte átfolynak a következő, zongorával indító szimfonikus tételbe. Ez a Változók, amely majd felvezeti a Függőséget, ami megint csak egy nagyszabású darab. Zselenszky művész úr igen jót tett a dallal, amikor felénekelte hozzá a saját részeit, mert így egy egészen különleges, pszichedelikus, elszállós hangulatot adott neki. Egyedül a nyögdécselő női hangokat nem értem a dalban, de ez nyilván a művészi koncepció témaköre… A film pereg tovább a Halálom c. tétellel, ami egy másik különleges nóta. Egyszerre extrém és lírai, amiben szinte tapinthatóan érzem az elvágyódást. Most először hallom Ádámot dallamosan énekelni, és meg kell mondjam, tetszik! Gitárilag: amit külön imádok ebben a dalban, az Ákos és András keze. Valami fantasztikusak a záró szólók, volt, amikor csak 50 mp-et tekertem vissza, direkt hogy ezeket újra hallhassam.

Ez után egy újabb rövid zongoradarab következik, az Állandók, amit a melankolikus hangulatú, döngölős Minden rendben c. nóta követ. Az utolsó előtti tételről szeretnék még bővebben szólni, amely érzésem szerint az In Via második nagy slágere lesz a Boncoló után. Illetve már az, mert ez került először YouTube-ra a lemez megjelenése előtt. Ez pedig a Gyertyák csontig égnek, a másik dal, amire nyugodt szívvel biggyesztem rá a hangorgia jelzőt. Kib***tt energiabomba, azt hiszem, ennél a számnál már nem lesznek falai a szerencsétlen teremnek, ahol fellépnek a srácok… Mert ez egy jó záró nóta – én legalábbis annak hagynám - nagy ívű verzékkel, döngölős refrénekkel, igazán arcba mászó darab. A szövegről annyit, hogy Ádám szabadjára engedte a 18-as karikás vízióit és beágyazta a dalba. Tökéletes. Itt mindent megmutatnak a srácok, amit tudnak. Az albumot a Kolonc c. tétel zárja, csakúgy, mint a koncerteken. Itt essék szó a kisdobosról, Laciról is, aki igazából már nagy, és eddig csúnyán elfelejtettem megdicsérni. Az előző anyagon voltak pontatlanságok, de most érezhető a befektetett munka, nagyon összeszedetten dobolta végig az In Viát. Ezúton is tiszteletem neki!
Összegzésként nem nagyon tudok mit mondani, az In Via magáért beszél. Időtálló, értéket képviselő lemez született. Annyira egyedi a zene, hogy ez lehetne egy szakszó, vagy egy külön műfaj. Mint pl. ScerrAic metal, az In Via pedig lehetne ScerrAlógia. Így is minden dal egy külön történet, mégis van köztük kapcsolat. A 3-as sorozat a tri- a 4-es a tetralógia, a 13-as pedig lehetne a ScerrAlógia. Nos, csak ennyire nyűgözött le a lemez, hogy már külön műfajt kreálok nekik.

Scerra: In Via
1.Intro
2.Memento Mori
3.Tövistánc
4.A kohó
5.Boncoló ft. Veres Gábor, Bencze Márton, Pósfai József
6.Ami jár
7.Változók
8.Függőség ft. Zselenszky
9.Halálom
10.Állandók
11.Minden rendben
12.A gyertyák csontig égnek
13.Kolonc

Értékelés:
10/10

Zenészek:
Virágos Ádám – ének
Schiller András – gitár
Barta László – dob
Fekete Zsolt – basszusgitár
Udvardi Ákos – gitár
Vendégek:
Bencze Márton (Conan’s First Date),
Veres Gábor (Watch My Dying)
Pósfai József (Exodikon) – Boncoló
Török-Zselenszky Tamás – Függőség

https://www.facebook.com/ScerrAzenekar