Mikor tavaly márciusban megjelent a Scorpions „Sting in the tail” című nagylemeze, a tagok már bejelentették, ez az utolsó albumuk, amelyet egy világ körüli búcsúturné követ majd. Mindezt nem a nagypapa korban járó veteránok lendületvesztése indokolta, hiszen a mai napig húszéveseket meghazudtoló dinamikával rohangálják, tombolják végig koncertjeiket, aminek most én is szemtanúja voltam. A hétvégi Metalfest után ismét egy nagyobb banda látogatott hazánkba, nem más, mint a Scorpions. Nem gondoltam volna, hogy teltházat vonz a koncert, de egy búcsúturné híre csak sok emberhez eljutott. Az már nem is lepett meg, hogy több generáció is képviseltette magát, hisz közel 40 évet ölel fel a zenekar munkássága.
Kinn várakozva koncert előtt néztem az embereket és ért egy pár meglepetés mikor egy házaspár búcsúzkodott a gyerekektől és végül a szülők mentek be a koncertre :) Lehet ránk is ez a sors vár, hogy gyerekeink hagynak ott minket szórakozni 1-1 koncerten? Voltak érdekes sztorik, találkozások, de ekkora tömegben ez várható volt. 19 órakor kezdett az előzenekar és mindenkit szólítottak befelé, hát engem sokként ért mikor Bebét megláttam a színpadon Bon Jovi-t játszani :( Nem tudom miért volt titok, ki is lesz az elő zenekar, de ennél jobb választást is el tudtam volna képzelni kedvcsinálónak. Volt Van Halentől kezdve Bon Jovi-ig, de igazából engem és a közönséget se hatottam meg, amit Bebe rocksztárt utánozva művelt a színpadon. Nem is szeretném ecsetelni, inkább mindenki képzelje el az arcokat maga előtt!:) A koncertterem egyre csak telt és nem véletlen, hogy minden jegy elkelt és teltházas-ra sikeredett ez a búcsúturné. Az előzenekar után 1 órát vártunk, mire elkezdett a Scorpions játszani. Megaszínpad, megashow, megalátvány várt ránk, kétség nem fért hozzá, mikor elfoglaltam a helyemet. James Kottak egy külön emelvényen kapott helyet mögötte egy óriás kivetítővel, ami 3 részre volt bontva és 3 féle idősíkban láthattunk rajta a történéseket, de erről majd később. Eleve az első számnál egy régi koncert képeivel indult a kivetítő blokk. Az utolsó album annyira jól sikerült, hogy nem is vártam mást kezdésnek, mint a nyitódalt, a Sting In The Tail. A tagokon mintha nem fogott volna az idő: végigrohangálták az egész koncertet az amúgy sem kicsire sikerült színpadon.
Első szám után volt egy kis dobos-technikai probléma, de hamar megoldódott és máris következett a Make It Real a 80-as évekből. A kivetítőn felelevenedtek a 80-as évek koncertjei keverve az épp aktuális koncerttel, hisz a középső kivetítő a mostani közönséget a két szélső pedig az akkorit mutatta. Annyira profin meg volt csinálva! Én nagyon élveztem, az egész koncert alatt egy komplett színházi show tárult elénk. Bad Boys Running Wild követte, ahol a gitárosok örült rohangálásba kezdtek a színpadon, mintha nem lennének 60 felett, megirigyelhetné 1-2 mai banda ezeket a helyzeteket, és nahát, persze a nagy színpadot is ki kell tölteni valahogy. The Zoo c. ismét régi klasszikus után pedig Klaus is gitárt ragadott és hallhattunk egy jó kis szólót tőlük 3-asban. Aztán jött 3 lassú szám, ami indult az új album egyik kedvenc dalával (The Best Is Yet To Come) és folytatódott a Send Me An Angel klasszikussal és végül zárult a Holiday-jel. Azt hittem a Wind Of Change is itt fog majd szerepet kapni, de tévedtem :) 2 nap eltelte után még mindig a koncert hatása alatt vagyok, de azért próbálom leírni élményeimet. Egész koncert alatt mindenki rohangált a színpadon, még a dobos is, igaz ő vagy 3 pólóját és törölközőit dobta be a közönségbe. A dobverők folyamatosan repkedtek, nem tudom mennyit fogyasztott el a koncert alatt. A lassú számok után jött az új album egyik ütős nótája a Raised on Rock, ez is személyes kedvencem lett mostanság és élőben is nagyot ütött, nem csak az albumon. Nem értem, miért most akarják abbahagyni a zenélést, mert ez az új lemez nagyon jól sikerült és élőben is nagyon ott volt! Tease Me Please Me, Dynamite után majdnem „elájultam”, mert egy olyan dobszolót láttunk, ami már színház volt a javából. Először is a kivetítő két oldalt, amin ment a show. Az már magában érdekes volt, ahogy azt a pillanatod forgatták le klip formájában, amint az összes lemezborító le van fotózva, és aláfestő zeneként hallhattuk a dobszolót. A klipben is Kottak volt a főszereplő, ahogy élőben is természetesen. Eszméletlen jó volt, nem is tudom leírni szavakban. Ezután levette a pólóját, melyen 'A rock örök' feiírat volt és a hátán ugyanazon felirat tetoválva, hm ennyi évesen így kell ezt csinálni!!
Ami még tetszett nagyon az a Big City Nights, mert természetesen a háttérben egy nagyvárosi élet és végig Budapest felirattal volt látható, a kivetítő nem szokványos volt. Nagyon tetszett az is, hogy nem a zenekar, csak a tagok körvonalai hol színesben, hol fekete fehérben, nagyon látszódtak. Látványos volt. Ezután lementek a színpadról, de nem vártak sokáig és még 3 klasszikus számmal örvendeztették meg a nagyérdeműt, köztük a Wind Of Change is. Ez volt életem első Scorpions bulija, de remélem nem az utolsó. Nem éreztem a koncert alatt, hogy búcsúturné lett volna, s szívem szerint még egy órán át elhallgattam volna bandát, hisz jó pár nagy kedvenc kimaradt a listából és a régi idők nagy slágereihez nem nyúltak vissza pl. a Is There Anybody vagy a Smoke Is Goin Down vagy a No One Like You, de majd legközelebb :) Még mindig nem térek magamhoz, olyan jó buliban volt részem. Nálam ez a koncert mostanában élmény szinten vitte a pálmát, ti is így vagytok vele?
Set List:
Sting In The Tail
Make It Real
Bad Boys Running Wild
The Zoo
Coast To Coast
Loving You Sunday Morning
The Best Is Yet To Come
Send Me An Angel
Holiday
Raised on Rock
Tease Me Please Me
Dynamite
Kottak Attack
Blackout
Six String Sting (Matthias Jabs)
Big City Nights
---
Still Loving You
Wind Of Change
Rock You Like A Hurricane
http://www.the-scorpions.com
|
