A hatodik soralbum, új kiadó, változatlan minőség. Ezen állításaimból egy hamis, mégpedig az utolsó, ugyanis a Sear Bliss ezzel az albummal túlszárnyalta legutóbbi –nem kis- teljesítményét is. Az ősmagyar mondakör alapjaihoz nyúlva építette fel a lemez dalainak magját és erre került köntösként a karcos, kemény és mégis hihetetlen légiességet és atmoszférikus hangulatot is felvillantó zene.
Az első rohamot a Blood on the Milky Way vezeti és a középtempós zúzásból, harsona támogatott hangulat átvezetőkből táplálkozik. Külön érdekesség, hogy a levezetése nagyon csendes és finom játékba vált. Az A Deathly Illusion végén következik el az album egyik csúcspontja, a záró zúzda egyszerűen zseniális, míg a Lost and Not Found akár töltelék is lehetne, de örök kárhozat arra, aki ezen az albumon ilyesmit keresgél. Remekül összerakott alapnóta és egyáltalán nem lóg ki a sorból. Az összkép amúgy is erőssége a Sear Blissnek. Az albumoknak, - gondolok itt a The Haunting-ra vagy akár a Forsaken Symphony-ra – mindig volt egy átívelő lendülete és ereje. Egymás után ragadott magával zúgó folyóként a dalok ereje és tépte csontig a húst a nyers, gitárok karcolta energia, míg a lassabb dallamoknál mintha egyfajta lebegő elmerengő létbe vinne át magával. Sötét és magzatpózba kényszerítő hangulat ez, jólesőn borzongat de valami megmagyarázhatatlan rettegés is lapul a mélyén. Az Omen of Doom a színtiszta erő a korongon, minden másodperce kegyetlen és itt már nyoma sincs finomkodásnak, eztán a Somewhere kezd lassítani a tempón, jó négy perces, Sear Bliss féle lassításra kell itt gondolni, ami annál is élvezetesebb, mivel az utolsó dal rejt magában még egy meglepetést, mikor már azt hinnénk ennyi volt az album. A Path to the Motherland féle kezdés meglepetést okoz, de egyből beleolvad a gitárokba, majd a folk motívumot többször is előveszi újra és újra. Lehet nem újítás, lehet nincs a nap alatt újdonság sem, de záróakkordnak, ötletnek és dalnak is zseniális.
Meghajlást érdemel az album, nem csak a stílusán, de a színtéren belül. Elismerés jár az ötletességéért, hogy egyszerre képes újat felmutatni és egyszerre a régi kitaposott ösvényt is megtartani. Nem hiába a külföldi kritikák és elismerések sora, a Sear Bliss eddigi legszínesebb albuma mindenhol megkapta jutalmát és én is vállalom a következményét, hogy színeket említek a black/pagan vonalon. -Rage-
10/10
Sear Bliss - The Arcane Odyssey
1. Blood on the Milky Way
2. A Deathly Illusion
3. Lost and Not Found
4. Thorns of Deception
5. The Venomous Grace
6. Omen of Doom
7. Somewhere
8. Path to the Motherland
http://www.searbliss.hu
|
