Lóhaj, sörpocak, szikár riffek, középtempós zakatolás, kiszámítható dalszerkezetek: a hamisítatlan germán kockametál összetevői. A nálunk is népszerű stílus egyik alapbandája, és egyben egyik utolsó mohikánja, a stuttgarti Sinner egy évvel a 2007-es Mask Of Sanity után újabb stúdióalbummal jelentkezett, amely immár a tizenhatodik a sorban.

A banda kulcsfigurája, az énekes/basszusgitáros Mat Sinner (Mathias Lasch) a többség számára leginkább a Primal Fear-ből lehet ismerős, pedig saját zenekarával már 1980 óta nyomja az Accept által tökélyre fejlesztett, katonásan precíz heavy metal-t. A Sinner legénysége az idők során többször lecserélődött, ám a mester pár éves kihagyásokkal ugyan, de életben tartotta a nevet. A zenekarban megfordult többek közt a Helloween-es Uli Kusch és Herman Frank is, aki a legendás Balls To The Wall lemezen erősítette a stílus legnagyobb nevét, az Accept-et. Bár Herman egy közös lemez (Touch Of Sin, 1985) után távozott a bandából, az Accept 1989-es feloszlása után – későbbi reunion ide vagy oda – a Sinner maradt a műfaj legjobb, és egyben leghitelesebb előadója.

A metal sajtóban egykor a Judas Priest-nél is „prísztesebbnek” kikiáltott Primal Fear speedes, sikoltozós metáljával szemben a Sinner lemezein a lazább, rockosabb témáké a főszerep. Mat ráspolyos hangja – amelyet a legtöbb kritikában érthetetlen módon lehúznak – kiválóan egészíti ki a jó kis vaskos, nyolcvanas éveket idéző riffeket, a pazar szólókat, a megbízható, stabil ütemeket. Az sem utolsó a súlyosság szempontjából, hogy Frank Rossler 2007-es kiválása miatt most először nem került billentyű a lemezre, bár ezt Henny Wolter gitárjátéka némileg ellensúlyozza. Az egészre a koronát a Dennis Ward által, a House Of Music stúdióban kikevert, közel tökéletes hangzás teszi fel, amely egyszerre korszerű és húzós, mégis a hőskor legjobb zenei pillanatait idézi fel a hozzám hasonlóan elfogult hallgatókban. Ez persze nem tudható be csupán a soundnak, hiszen a Crash & Burn egytől egyig kiváló nótákat tartalmaz. A teljesség igénye nélkül: a The Dog és a Fist To Face tempósabb darabok, míg a Break The Silence és a záró Like A Rock a döngölős, középtempós germán hagyományt képviselik. A Little Head-ben és a női vokállal megtámogatott Revolution-ben a csapat lazább oldalát élvezhetjük, és az öngyújtólengetős power balladák kedvelői is megkapják a magukét az Until It Hurts képében. A rengeteg fogós téma, valamint a jó értelemben vett slágeresség hatására megfogalmazódhat a hallgatóban a kérdés: ez a zenekar mit keres még mindig a német metál második vonalában?

A Crash & Burn-t bátran ajánlom bárkinek, aki kedveli a nyolcvanas évek heavy metal-ját, valamint az akkori bandák mai epigonjait. Ha eleged van már a műfaj magyar előadóinak egyre langyosabb lemezeiből, vagy csak simán egy tökös, korrekt metal lemezre vágysz, akkor ezt az albumot muszáj beszerezned!

Sinner - Crash&Burn :

1. Crash & Burn 04:08
2. Break The Silence 03:21
3. The Dog 04:10
4. Heart Of Darkness 04:39
5. Revolution 03:54
6. Unbreakable 03:16
7. Fist To Face 02:59
8. Until It Hurts 03:35
9. Little Head 03:12
10. Connection 04:05
11. Like A Rock 03:53

Értékelés : 10 / 10

http://www.matsinner.com