Be kell, valljam ez az első koncertbeszámoló amit írok, ezért elnézést kérek, ha nem teljesen szakmai szemmel néztem az egész műsort, de igyekszem. Furcsa cikkíróként részt venni egy koncerten egy koncertfotós számára, persze mindez pozitív irányban, de nagyon hiányoltam a fényképezőgépet a kezemből. A KING810 zenekar számomra nem mutatott fel túl sok mindent az eddigi múltamban. Ismertem őket, volt pár dal amelyiken nem egyszer buliztam, de konkrétan ennyi. Mikor megtudtam, hogy a Slipknot koncerten ott leszek és ők lesznek az előzenekar kíváncsian érdeklődtem irántuk is.

A nap egészen jól kezdődött. Ahhoz képest, hogy Slipknot koncertre készült minden jegyvásárló, az Aréna szervezői egy igencsak kellemes punk hangulattal várták az embereket. Bemelegítésként hallhattunk Ramones nótákat. A King810 igencsak pontos időben lépett a színpadra. Első reakcióm valamilyen szinten csalódás volt, Slipknot előtt valahogy nem illettek annyira, persze ez az érzés talán már a harmadik számnál megváltozott. Nagyon megtetszett a zenekar. Volt benne energia, volt benne érzelem, volt benne minden. Úgy érzem a srácok igenis felkészültek voltak, igyekeztek anyai-apait beleadni a koncertbe. A Killem All nóta közben azt mondtam, igenis nekik itt a helyük. Valószínű nem ért fel egy Korn koncerttel (mert ugye Európa ás Amerika számos állomásán ők léptek fel a Slipknot előtt) , de akkor is, az alaphangulathoz képest pozitívan csalódtam bennük. Ami igazán zavart és ez nem csak a mostani koncerten fordult elő, hanem amióta úgymond Budapesten járok koncerteken az, hogy igen kevés az érdeklődés a közönség felöl az előzenekarok iránt. Nem tudom ki vett részt a KING810 koncertjén, de nekem a műsoruk végénél már izomlázam volt akkorát buliztam, persze hagytam energiát a Slipknotra is.

S végre vége a 11 évnyi várakozásnak, hogy újra láthassam a kedvenc együttesemet, hisz anno 2004-ben én is ott csápoltam a Sport Szigeten rájuk, bár akkor az olyan hatalmas közönség közt, kb. a 100. sorban lehettem annyira későn értem oda a társasággal. De tanulva az ilyen hibákból, idén korán érkezve a sima álló jegyesek első-második sorában voltam középen, s onnan figyelhettem azt az eszméletlen hangulatot, mit sose éltem meg más együtteseknél.

Na de vissza a valóságba. Lehullott végre a függöny, s ahogy akkor fogalmaztam, elkezdődött a POKOL! Mindenki üvöltötte a dalokat, s a hátam mögött elkezdődtek a tömeges ugrálások, pogózások.
Fantasztikus érzés volt látni, ahogy az a 9 ember ki tudja használni a színpad összes zeg-zugát. Sid Wilson is, mikor volt ideje felfutott a színpad tetejére s ott táncolt s ugrott vissza a dj pultja mögé. Shawn Crahan és Chris Fehn tőlük elvárható módon újra kézbe kapták párszor a saját dobjukat is a koncert közepette, s nem csak az emelkedő s pörgő dobjukon guggolva-állva szórakoztatták a közönséget! Corey meg hát na.. Ő számomra mindent beleadott. Nincs rá szó mennyire hatalmas énekesnek, és showman-nek tartom őt. Persze a többiek se voltak piskóták, de ezek nagyon megragadtak bennem a koncerten, hisz régóta csak videókon láthattam ezeket a koncertjeleneteket!

Felnézve az ülőhelyekre is látszott, hogy páran nem tudták türtőztetni már magukat, főleg mikor jött a „jump the fuck up"rész, amikor mindenki leguggolt s a közönség is stagnálta, hogy „Guggolj le,guggolj le", majd Corey kiadta a parancsot Number 7-nek, hogy na, most repítsük haza őket! Erre mindenki egyszerre felugrott és a hatalmas őrület folytatódhatott tovább. Láttam is róla egy videót azóta,s eszméletlen érzés volt, hogy ott lehettem én is.

Összefoglalva azt az estét,nem lehetne mást mondani mint, hogy egy olyan fanatikusnak mint nekem is, minden várakozásomat felül múlta, és nem félek kimondani, de még többször akarom átélni ezt az egészet. Aki ott volt s átérezte ugyanezt a hangulatot, a színpadképet, pirotechnikát, amit ők összehoztak az tudja mit érzek.

A legvégén Corey Taylor záró mondata "We will come back" remélhetőleg nem 11 évet fog megint jelenteni, hisz aki nem tehette meg idén, hogy láthassa ezt a brutális energiát, annak legközelebb mindenképp ott a helye. Kihagyhatatlan buli lesz!

A végére pedig még két rajongói videó, csak hogy átérezzétek a buli hangulatát.

Szöveg: Balázs Orsolya és Tóth Gergely "Slipi"
Fotók: Csatári Júlia
Videók: Vágó Attila
forrás: Rockvilag.hu