Hírek Tagok Chat Fórum Képtár Cikkek Koncertek Zenekarok BejelentkezésrssMagyarEnglish
Plakátok : \
Lowland Fest 2024

XXX. Rockmaraton

S8 Underground Club

[Tovább...]
Sonata Arctica,Battle Beast a Club 202-ben (2012.11.25.) \

A Club 202-be tartva az Astoriánál vártam a villamost. Felnéztem az égre, és akkor láttam, hogy telihold van... Majd felcsendültek bennem a Full Moon című dal sorai "Sitting in a corner all alone, staring from the bottom of his soul, watching the night come in from the window, window. It'll all collapse tonight the fullmoon is here again..." Sok emlék fűz a Sonata Arctica-hoz, mégsem terveztem nagy léptékű beszámolót írni, hiszen már elkanyarodtam ettől a stílustól. Bár ezen a koncerten mindenképp ott akartam lenni. Egyrészt tudni akartam, hogy hogyan teljesítenek élőben, illetve a nosztalgia kedvéért azért be akartam zsebelni egy S.A. élményt is.

sa02



"Azt mondták, hogy szülői engedéllyel beengedik a kiskorúakat is. Én direkt ezért vagyok itt." Mondta egy S.A. fan anyukája a bejáratnál várakozva. Ezek után elgondolkodtam, vajon ezeknek a fiataloknak a Sonata Arctica fogja az alapot adni, mint ahogy annak idején nekünk a Led Zeppelin, Deep Purple, Queen, The Doors stb. adta? Sokat változott a Sonata az utóbbi években, sőt kezdettől fogva sok újítást próbálnak belecsempészni a már gyakran elunt mötálklisék közé, ezzel részben fenntartani a Magyarországon eleve megcsappant népszerűségüket. Az utóbbi két, magyar honban lévő fellépésükről jót aligha lehetett hallani, de úgy tűnik, most megpróbáltak kárpótolni mindenért. Bár a zenekar tagjai néhol inkább árnyjátékba cseperedtek, ahol a plusz pontokat az arany pajzs, vagy a gyémánt mellvért helyett a mindjobban unalmas arcokért lehetett volna kapni, de Tony azért teljes gőzre állította magát. Én csupán hat pózt plusz két mosolyt és egy rejtett kacsintást kaptam a görbeorrú szépfiútól.

Sokat megküzdöttem az új Stones Grow Here Name című albumukkal. Többször is nekiálltam, hogy meghallgassam és akár kritikát is írjak róla, de mindig beletört a pennám. Leginkább azért is ösztönzött, mert nem nagyon láttam kritikát megjelenni erről az albumról. Sajnos az első pár dal után mindig feladtam. Folyamatos szóismétlések, sablontémák gyűrűjébe font pop-rock-bugyuta-metál. Nem látom már benne a Power of One-os összetettséget vagy a Kingdom for a Heart-os vagy San Sebastian-os póverséget, vagy a Shy-os kevés és mégis több hatást vagy Last Drop Fall-os puncsdalt. Ehelyett inkább feltalálták a country-metált.

sa04



Az utóbbi két év termései után terveim közé vettem, hogy górcső alá veszem régi nagy kedvenceimet. A levében stagnáló Stratovarius-t, a túlkomplikált Epica-t, az "elkurvult" Nightwish-t és a "ki tudja, mit akarunk" Sonata Arctica-t, és összegezném régi és új albumjaikat, okulva a változásokból. A Sonata mindig megpróbálta önmagát reformizálni. Tette azt egy Days of Grays-es progresszívitással, vagy egy tanyasi tehén bőgéssel (Unia-Good Enaugh is Good Enaugh), vagy ahogy a Silence albumon többször is visszatérő esőszimbolikával, vagy csak egyszerűen egy újramaszterelt albummal (Ecliptica) stb. Most pedig egy hozzájuk aligha passzoló stílus meghódítását tűzték ki célul. Nem is gondoltam én ezt mindeddig, amíg nem hallottam Tonyt jódlizni. De erre majd visszatérek kicsit később. Tony Kakko azt nyilatkozta, hogy az új, Stones Gorwe Here Name albumon igyekeztek minden tudásuk összesíteni, amit az elmúlt 16 évben tettek magukévá. Ezzel sajnos nem értek egyet. Ha a Wildfire trilógiához hasonlót műveltek volna az egész albumon, könnyebben gondolnám a Sonata ars poetica-jaként ezt az albumot, de ha már erről van szó, akkor inkább már a Silence-t emelném ki pályafutásuk csúcsának.

Előzetes negatív híresztelések miatt csak reménykedni mertem benne, hogy Tony-t tisztán hallom énekelni. S lőn megtörtént a csoda. Lehet, hogy a Northern King-es vagy az Epica-s szereplései tettek rá jó hatást, de nekem úgy tűnt, megemberelte magát. Saslikoltam ám végig a búráját, nem tűnt ám playback-nek. Szerencsémre a fotósárok széléről (azaz a nulladik sorból) nézhettem végig a koncertet. Innen nem volt olyan könnyű eldönteni, milyen az összehangzás, ráadásul egy kósza nátha is csorbította a hallásomat.

Battle Beast



Először a szintén finn Battle Beast csapott a lecsóba, vagyis pezsdítette az erekben a vért, vagyis fémesítette hangulatot. Vagyis még több hasonló jelzővel illethetem őket. Pl. dögös, tökös, belevaló, sexy, ütős, lüktető, vérengző, ördögfattyai stb. Akárhogy is, de ezt már számtalanszor eljátszották a hard rock nagyjai. Legyen az egy Saxon vagy Doro, de akár húsz éve, úgy most is ugyanazok a témák a hard rockban. Náluk nem nagyon lehetett tapasztalni a füleknek újdonságnak ható egyedi megoldásokat. Tőlük is többször elhangzottak a már szottyosra rágott szavak, mint 'iron', 'heavy metal', 'steel', 'victory' stb. Bőrszerkók, vaskaromként feltartott kéz, gitárszóló átvezetőként, közönség énekeltetése stb. (mintha felelnének Manowar tantárgyból). Bezzeg, ha hagyták volna kibontakozni a billentyűst, máris másképp hangzott volna. Amikor megláttam, hogy a Nightwish után a Sonata is őket választotta előzenekarnak, hát kicsit tartottam tőlük. Azért az új énekesnőjük Noora Louhimo hangját illő kiemelni. Még csak 24 éves, de már leiskolázza a mötálporontyokat. A csapat szerint az új énekesnő tüdeje bőrből van, a hangjával pedig isteneknek lehet parancsolni. Ez nagyjából mindent kifejez. A koncert jó volt, elmúlt... Ennél többet senki ne kívánjon tőlem, progger lelkem nem tud ennél kifejezőbb lenni.

sa01



Ismét vissza a fotósárokba... Először Tommy Portimo érkezik a dobok mögé. Tony nagy visítozást vált ki a tinilányokból. Elsőnek az új albumról ismert Only The Broken (Make You Beautiful) hangzik fel. Ha valaki tüzetesebben meghallgatja ezt a dalt, rájön, hogy van max.egy darab épkézláb versszaka és 13, de lehet, hogy 14 darab refrénje. Na szóval, élőben is hasonlóképp magával ragadó volt, mint fülesen, ez tagadhatatlan. Ezután éles kontrasztot állítva önmaguknak egyből visszakanyarodtak a már említett 2001-es Silence albumon hallható Black Sheep-hez, a maga kis cukorka szinti-gitár játszmájával. Ekkor már kezdtem örülni, hogy jönnek ám szép számmal a régi klasszikusok is. Jöttek is, de előtte még számolunk. 'Welcome to heaven'. Kb. 22 darab 'heaven' hangzott el, plusz minusz 10-12. Nem mintha nem értékelném a dal mondanivalóját, vagy nem látnám zeneisége lényegét, félre ne tessék érteni. A lényeg, hogy a Stones Grow Her Name-ről 4 dalt leszámítva minden csemegét megkaptunk. Kezdve a kissé merengős The Day-el, folytatva a cseppet sem power-es, de annál inkább aktuálisabb témájú I Have a Right-al, és a Shitload of Monney is sorra került, amelyről az albumhoz kapcsolódó második klipet készítettek el. Ja és persze a mókás Cinderblock is sorra került. Az az a dal, amit bármikor meghallgatok, mindig jó kedvem lesz tőle. Már alig vártam, hogy sorra kerüljön, banjo-stul, westercsizmástul, kék farmerestül, zsebre vágott kezestül. De mindez sajnos elmaradt. Bár ez a dal úgy hangzik, mintha a nálunk ismert MTV Ikon című műsorban lépnének fel vele önmaguk feldolgozásaként. Bár nem mentünk vissza a Tricky Beans-ig, de azért eléggé az elejére is visszalapoztunk az 2003-as Takatalvi EP-jükről eljátszották a The Gun című dalt is.

sa03



Egy kisebb akusztikus blokkot is beleszőttek a koncertprogramba. Ebben is értek meglepetések. A közkedvelt Tallulah és a progos S.A. albumról való The Dead Skin akusztikus felfogásban sem hallatszott rosszul. Négyen fogtak gitárt a kezükbe, Tommy pedig egy cajon-al adta a ritmust. Enyhén fejezem ki magam, ha azt mondom, hogy mindenezek után mellbevágó volt Bon Joci Wanted Dead or ALive című dalát hallani a srácoktól. Gondolom, ezzel is azt szerették volna kifejezni, hogy mennyire sokrétű a zenei intelligenciájuk. Főleg azzal, hogy Tony utána elkezdett jódlizni. Ennek tényét mindenki dolgozza fel magában. A Paid in Full-al és a Henkka szólóval megspékelt Full Moon-al hamar visszakanyarodtunk a mötál világába. Közben pedig tettünk egy kis kitérőt az Ecliptica album Replica-ja felé is. Bár szívesen hallgattam volna még tőlük egy Wolf and Raven-t vagy egy Letter To Dana-t.

Hát végül is nem is nagyon sikerült rövidre fogni ezt a beszámolót. Ha nem is a favouritok nálam már, attól még érdemes követni a pályafutásukat. Kíváncsian várom, mivel rukkolnak elő legközelebb.

Setlist:

Only the Broken Hearts (Make You Beautiful)
Black Sheep
Alone In Heaven
Losing My Insanity
Broken
The Gun
The Day
I Have a Right
Acoustic
Tallulah
The Dead Skin
Wanted Dead or Alive
(Bon Jovi cover)

Paid in Full
(Preceded by Increased Chances … more)
Shitload of Money
Replica
FullMoon
(Preceded by Henkka Solo)
Cinderblox
Don't Say a Word
(w/ Vodka Outro)

[Tovább a képekhez...]

http://www.sonataarctica.info/
http://www.battlebeast.fi/
http://www.concerto.hu

_Saci_ - 2012-12-01 (12:06)

Hozzászólások :
Nincs hozzászólás.

Hozzászólok :
Hozzászoláshoz belépés szükséges, ha nem vagy még tag, akkor regisztrálj!
Üdvözöllek, vendég \
Felhasználónév

Jelszó

Jegyezd meg
Rejtett mód
Regisztráció
Elfelejtett jelszó

Partnerek : \
metalindex

Get Adobe Flash player

Crazy Mama

rockmaraton

hammer

Keresés \

 Tagok kedvenc együttesei \
1.Tankcsapda (4859)
2.Metallica (4820)
3.Ossian (3899)
4.Depresszió (3649)
5.Pokolgép (3644)
6.Nightwish (3591)
7.Kárpátia (3405)
8.Iron Maiden (3391)
9.Road (3302)
10.Rammstein (3267)
[Tovább...]

metalindex


Impresszum - Szabályzat - Médiaajánlat