Egyre többet hallani a banda nevét, de kik ők valójában? Készül a Sense of Silence második nagylemeze. Ebben a műfajban, amit ők képviselnek nagyon nehéz érvényesülni. Erről és egyéb zenekari dolgokról kérdeztem Kőszegi Zoltánt, a zenekar gitárosát.

Riana: Szia! Először is bemutatnád a zenekart? Mióta léteztek? Mióta van ez a felállás? Milyen stílusban játszatok? Mi inspirál benneteket?

Zoli: A Sense Of Silence együttes 2009-ben az Ígéret földje című albumával kezdte becsempészni magát a zenei köztudatba. Azóta lassan, de biztosan tör előre, számos nagyobb fesztivál fellépéssel (SZIN, EFOTT, Fekete Zaj) és sok-sok klubkoncerttel a háta mögött járja a magyar rock zenekarok ingatag és rögös útját. A zenekar csírái 2003 tavaszán születtek meg, Solymosi Laci és Kocsis Pista fejében. 2003 nyarára már egy egész lemeznyi dalt elkészítettek, csak a zenekar hiányzott. Elsőként Kiss Zoli csatlakozott a csapathoz, ő korábban Manufuckturában és a Krízisben gitározott. Ráadásul a ritmusalapot is megoldotta, hiszen hozta magával Jantik Zsoltit is a Free Spoken korábbi basszerosát. Végül Bozsik Tibiben (Manufucktura, Jones, Blues Transit), találták meg a megfelelő zenészt 2004 februárjában. Ő már a Manufuckturából jól ismerte Zolit, így könnyebb is volt az összehangolódás. Az így kialakított Sense Of Silence, népszerűbb nevén az S.O.S., 2004 májusában adta első koncertjét a ma is létező felállásban. A cél az volt, hogy az alternatív zenét a modern rock elemeivel ötvözve sikerüljön kialakítani egy modern hangzású egyedi formációt. Úgy tűnik sikerült, hiszen az első dalaink hamar népszerűvé váltak a közönség körében, a Jelet, a Túlélés árát és az Engedd, hogy érezzeleket, ma sem hagyhatjuk ki egyetlen buliról sem, bár azóta már nagyon sok új kedvenc született.
A zene stílusára – ahogy azt Uzseka Norbi szokta volt fogalmazni a rólunk szóló Metal Hammeres cikkekben – rányomta a bélyegét helyenként Solymosi Laci zenei múltja, de 2008-tól nagyon sok dal áthangszerelésével, már tetten érhető talán az én hatásom is. Én 2008 végén csatlakoztam a zenekarhoz, miután Kocsis István és Kiss Zoltán kiszállt a bandából. Valójában ekkortól számítható igazán a Sense Of Silence, hiszen rögtön elkészítettünk egy új demót, majd 2009-re az első nagylemezt, Ígéret földje címmel. Ezzel sikerült egy kisebb ismeretségre szert tennünk, de ez sajnos még igen kevés. A zenei média többsége nem vesz rólunk tudomást, sőt valamiért sok esetben tilt is (Lásd Rock TV), ezért csak nehezen tudunk eljutni az emberekhez. Ha nem lenne már lejáratott a kifejezést, mi igazi underground csapatnak számítunk, szamizdat rocknak, amihez szinte csak titokban lehet hozzáférni. Talán a mondanivaló, talán az egyedi zenei felfogás miatt többen hátráltatnak, mint segítenek. Így egyedül a zene szeretete, és az a tudat inspirál, hogy képesek vagyunk olyat letenni az asztalra, ami tartalmas, egyedi és mondanivalója is van.

Riana: Nem mondták még rátok, hogy De Facto-ra vagy Garden of Eden-re hasonlít a zenei világotok? Érződik a zenéteken. Nekem elsőre ez ugrott be.

Zoli: Szerintem nem. Játszottunk együtt sokat, amikor még léteztek, a műfaj alapjai közösek, megvan a mi zenénkben is a goth-metal és dark-rock alap, de sok benne az alternatív és folk elem is, így egészen más. A közös lapon említés azonban kedves, mert mindkét csapatot nagyon szerettük, jó barátok voltak a tagjaik, és szívesen visszük tovább azt a gondolatiságot, ami az ő muzsikájukban is fellelhető volt.

Riana: Merre felé szoktatok koncertezni? Sokfelé hívnak titeket?

Zoli: Bejártuk már szinte az egész országot, számos nagyobb fesztiválon voltunk már, de nem játszunk sokat. Sajnos a média támogatása nélkül, sokszor kapjuk meg, hogy nem ismerik eléggé a zenekart, és a közönség csak olyan előadóra hajlandó bejönni, akit ismernek. Ez van. Egy ördögi kör. Ez alól talán csak Erdély és a Felvidék kivétel, ott mindig szívesen látnak, és minél többször megyünk egy-egy helyre, annál többen látogatják a bulijainkat. Magyarországon ez nem igazán dívik.

Riana: Októberben játszottatok a Crazy Mamában. Milyen volt a koncert?

Zoli: Röviden, szar. Teljes érdektelenségbe fulladt. Ráadásul egy azon napon, ugyanazzal a címmel (Rockday’s túlélők) rászerveztek egy másik bulit is a belvárosban.

Riana: Van két profi klipetek is. Ezek mikor készültek? Mesélsz róla egy picit?

Zoli: Profi klipünk csak egy van, baráti segítséggel pedig eddig 4 klipet készítettük. Ezek közül az első még egy korai számra, a Hétköznapi megváltóra készült, abban még nem én gitároztam. A lemez megjelenése után Brindzik Balázs barátom segítségével készítettünk egy-egy klipet a Meghasadt világ c. számunkra, az Engedd, hogy érezzelekre és a Talán című dalra. Ezek is nívósak, de nem professzionálisak, mivel nem igazán voltak hozzá adottak az anyagi és a technikai feltételek. A Lélegezz bennem című dalt a Render Média készítette el, kimondottan professzionálisan, 3 D-és animációval. De a magyar média ezt sem igazán hajlandó lejátszani, így szinte mindegy, hogy profi vagy sem az adott munka.

Riana: Ma már videók nélkül nem lehet érvényesülni itthon szerinted? Kell, hogy legyen 1-2 a tarsolyban?

Zoli: Szerintem videóklippel sem lehet érvényesülni Magyarországon, csak pénzzel és összeköttetéssel.

Riana: Hogy látod a hazai zenei világot?

Zoli: Nagyon sok tehetséges és jó zenekar van, és rengeteg vacak is. Sajnos sok esetben a tehetséges, egyedi bandákat alig ismeri meg valaki, a hulladékból pedig elég sok van porondon, persze sok remek csapattal egyetemben. Sokan vagyunk, szűk a piac, aki pedig nincs benne valamelyik érdekkörben, nem érvényesülhet.

Riana: Játszatok más zenekarokban is vagy csak ez az egy banda jelenti számotokra a kikapcsolódást?

Zoli: Akad más is, de ez a meghatározó.

Riana: Készül a második lemezetek. Milyen nehézségekbe ütköztetek, ha van ilyen? Beszélsz a lemezről?

Zoli: Egyetlen nehézség adódik, mint az a legtöbb magyar zenekar esetében. Nincs rá pénz, és persze nincs lemezpiac. Hobbiból pedig nem tudunk forrást keríteni rá. Egyébként ötlet két lemezre való is van. Van már persze jó pár új dal, amit koncerten esetenként lejátszunk. Ilyen az Árnyak ébredése vagy a Porba hullva. Igen ütősek és erősek, de hogy demónál erősebb szinten mikor lesz rögzítve, azt nem tudom.

Riana: Hogy fogjátok terjeszteni? Van bevált módszeretek?

Zoli: Mivel fogalmam sincs, hogy mikor lesz lemez, erre nem igazán tudok válaszolni. Egyébként sem igazán lehet ma terjeszteni lemezt, hiszen nem igazán vásárol senki belőle. Igyekszik letölteni, úgy még hallgatja is, talán meg is szereti, de fizetni biztosan nem fog érte.

Riana: Legközelebb hol láthat benneteket a közönség?

Zoli: Nem tudom. A Crazy Mamás buli után célszerű lesz átgondolni, hogy egyáltalán érdemes-e ma Magyarországon bárhol is fellépni. Lehet, hogy csak külföldön, ha összejön.

Riana: Milyen jövőbeni terveitek vannak?

Zoli: Dolgozgatunk, zenélgetünk, aztán majd meglátjuk!

Riana: Köszönöm szépen az interjút és további sikert kívánok!


http://senseofsilence.hu/

https://www.facebook.com/pages/Sense-Of-Silence/116206428422433