Velem együtt sokan várták vegyes érzésekkel a vasárnapi VB döntőt. Nyugalom, itt most nem a fociról lesz szó, még csak nem is arról, hogy végülis miért nem egy 10-es bianconeri (gyk. Tevez) mezben indultam el otthonról aznap este. Na jó, ezt mégis leírom, annyira prózai: jobban érdekelt a koncert. Jó sokat váratott magára ugyanis a Special Providence legutóbbi fellépésük óta. Persze azóta túl vannak egy tagcserén és jó pár óra stúdiózáson is, beírták a nevüket a nagyok közé a Prog Sphare-en, szóval nem unatkoztak.

Az alig több mint egy órás műsor alatt kaptunk szépen új témákat, Kaltenecker-esen megfűszerezett régieket és persze szólókat is, amik közül mondanom sem kell, hogy Fehérvári Attila basszus játéka aratta a legnagyobb sikert. Nem csak az előadás rövidsége miatt maradt viszont bennem némi hiányérzet. Eddigi SP tapasztalataim azt mutatják, hogy sokkal strukturáltabban, átgondoltabban szokták a srácok a set-et összerakni. Szépen felvezetnek, hangulatba hoznak, felemelnek, megforgatnak, majd odavágnak a földhöz, hogy aztán az egyszeri halandó csak pislog, hogy azt a kurta… Itt most kicsit esetlegesnek éreztem a műsort, de persze nem volt könnyű dolguk, már csak az időkorlát miatt sem. Aztán persze kellett mutatni új témát, meg kellett villantani, hogy a cserejátékos is helyzetbe hozható. Talán stúdió session közben sem annyira jó ötlet koncertet adni, attól is lehetett az egésznek kicsit próbatermi szaga.

Fentiektől függetlenül azért így is hozták a hangulatot, mosolyogva bólogatott a nép. A régi témák is ülnek az új felállásban, látni, hallani, hogy működik a kémia ebben a négyesben is. A Special Providence zenéjében eleve az fogott meg, hogy bármikor bármelyik hangszer képes kiállni egy szólóra, miközben a másik három egy masszív, de lüktető groove-masszával viszi a hátán az egészet, játékosan, vagy ha kell érzékenyen itt-ott beleszínezve abba. Az új témákban ez kicsit progresszívebben, kicsit befelé fordulósabban, de ugyanúgy megvan.


Ha bárkiben is lett volna kétség az új felállással kapcsolatban, az azt hiszem ezek után megnyugodhat, a zenekar lendülete töretlen, a kreatív energiák nem apadtak el. Az viszont személy szerint továbbra sem hagy nyugodni, hogy mi lesz a még Cséry Zolival megírt újabb dalok sorsa, hiszen tavaly már azokból is hallhattunk ízelítőt a koncerteken, és hát volt azok között is ígéretes darab. De ez nyilván a srácok döntése lesz, és a most bemutatott friss szerzemények is várakozással töltik el a nagyérdeműt.

Az esemény így mondhatjuk, hogy maximálisan elérte a célját: a publikum kapott az arcába a jóból, Kaltenecker Zsolt bemutatkozott a csapatban, megszellőztettek néhányat a készülő album dalai közül, amire már nem is kell olyan sokat várni, úgy hírlik szeptember 26.-án már meg is jelenik. Akkor aztán lehet majd jönni lemezbemutatóra, remélhetőleg egy hosszabb és átszellemültebb műsort végigbólogatni.

http://specialprovidence.eu
https://www.facebook.com/SpecialProvidence