Mindenek előtt szögezzük le: Steve Harris egy élő legenda, egy olyan basszusgitáros, akinek mindenki ismeri a nevét, akinek valaha is volt egy fikarcnyi köze is a rockzenéhez. Ennek viszont az a hátulütője, hogy amikor a mester kezéből kikerül egy új anyag, hatalmas elvárásoknak kell megfelelni vele. Hát még ha nem is az anyazenekarnak jelenik meg új lemeze, hanem szólólemezről van szó! Iszonyú kíváncsian várja az ember, hogy mi sül ki belőle, hogy lehengerel-e, szétgyalulja-e az agyamat, vagy érzek-e majd vajon ellenálhatatlan kényszert, hogy széles terpeszben állva metálvillázva üvöltsem a refréneket… nos, ezek mind olyan dolgok, melyeket a British Lion című Steve Harris szólóalbumot hallgatva a legkevésbé sem tapasztaltam. Sajnos.

10 évig készülgetett ez az album. Lehet hogy jobb lett volna, ha még 10 évig készül Az albumon van mindenféle nóta, de sajnos egyik sem jó. Az Iron Maident úgy ahogy van felejtsük el, se a dalszerkezetek, se a dallamvilág nem hajaz a vasszűzre. A nóták java középtempós, mert hát abban tudja ugye Steve bácsi rendesen kiélni magát, fel is van a nótákban húzva a bőgő rendesen, de Harris bármilyen zseniális basszusgitáros is, ez önmagában nem tudja megmenteni az anyagot. Valószínűleg tudatos döntés volt, hogy ennyire más hangulatvilágú nóták készültek erre a lemezre, néhány nóta példának okáért igencsak popos felhangokkal rendelkezik, de aztán van progresszív agymenés is dögivel. Ettől persze még lehetnének jók a dalok, csakhogy teljesen hiányzik belőlük a tökösség. Nem dörrennek meg a nóták, na.

A nyitó This Is My God nótánál rögtön kiderül, hogy az énekkel itt komoly bajok lesznek, kérem szépen. Erőtlen, jellegtelen, és hiába van egy-két eltalált, tökös riff a nótákban, még azt is tönkrevágja. A harmadik szám, a Karma Killer megadja a kegyelemdöfést énekileg, pedig ez még egy egész használható nóta lenne, de igencsak erős idegzet kell hozzá, hogy kibírd, ahogy az énekes srác egyre magasabb hangon vonyítja, hogy karmakiller.És ez sajnos így megy tovább minden nótánál, gyenge és még gyengébb dalok sorakoznak egymás után. A hangzás is módfelett pocsék, az ének nagyon előtérbe van tolva, a gitárok meg zsizsegnek valahol a háttérben, egyedül a bőgő hallatszik rendesen, ugye, de ennek tudjuk az okát. Minden tiszteletem Steve Harrisé, rengeteg zseniális dolgot lerakott már az asztalra, de ez az album ahelyett, hogy leteperne és szétszaggatna, ahogy egy derék brit oroszlánhoz illik, sajnos csak egy vékony hangon nyivákoló sovány kis angol cicus.

Steve Harris: British Lion
01. This is my God - 4:57
02. Lost Worlds - 4:58
03. Karma Killer - 5:29
04. Us Against the World - 4:12
05. The Chosen Ones - 6:27
06. A World without Heaven - 7:02
07. Judas - 4:58
08. Eyes of the Young - 5:25
09. These are the Hands - 4:28
10. The Lesson - 4:15

http://www.steveharrisbritishlion.com/