Len: Kezdjük az elején. Hogy jött az ötlet, hogy csináljatok egy ilyen áthangolt bulit?
Bálint: Mindig is nagy vágyunk volt egy olyan koncertet összehozni, mint amilyet annak idején a Led Zeppelin, vagy a Metallica is elkövetett, miszerint egy teljes szimfonikus zenekar kíséretében adják elő nótáikat. De kis utána járással hamar fény derült rá, hogy egy teljes nagy zenekar gázsija a próbákkal, utaztatással, fellépti díjjal együtt több milliós nagyságrenre rúg. Ezt pedig sajnos nem engedhettük meg magunknak. Így Miklósban felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha egy olyan estet hoznánk össze, ahol a számainkat más-más stílusban játszanánk, elhagyva a saját hangzásunkat és megspékelve az egészet rengeteg vendégzenésszel. Cséry Zoli a billentyűsünk el is vállalta a számok áthagszerelését, Miklós pedig célba vette a Művészetek Palotáját a hóna alatt pár demó felvétellel, amit otthon előre rögzítettünk. A MÜPA pedig szerencsére rögvest ráharapott.

Len: Mesélnél egy kicsi a barátaitokról, akik részt vettek a koncerten?
Bálint: Erre a különleges koncertünkre nagyon sok vendégzenészt hívtunk, akik közül sokukat már régről ismertünk, de még nem volt rá mód hogy együtt zenéljünk. Például Subicz Gáborék fúvósnégyese zseniálisan színesítette a repertoárt, külön-külön is kiváló muzsikusok. Ugyanez persze mindenkiről elmondható. Kalmus Felíciánék a vonós hangzásokért voltak felelősek, na ott is borsódzott a hátunk. Tar Gergő eszméletlenül ügyesen egészítette ki Rékasi Ati groove-jait különleges perka megoldásaival. A 3 vokalistánk is gyönyörű hangzatokkal ajándékozott meg minket.

Len: Zseniális intrókat, témákat és dallamokat adtak hozzá a számaitokhoz.
Bálint: A témák jelentős része Zoli műve, mivel ő volt a zenei rendezője a produkciónak. Amíg mi kint dolgoztunk a stúdióban a Bookmarks lemezen, addig Zoli gyakorlatilag teljes egészében megírta, és MIDI hangszerekkel fel is játszotta az összes számot beleértve minden egyes hangszert. Talán csak a Highfly volt, amit együtt újragondoltunk de amúgy teljes egészében mi is el voltunk ragadtatva a végeredménytől. Ezután már csak az énekek voltak hátra, amikben szintén lett egy-két változtatás. Pár dallamon variáltam picit. Ezek főként olyan változtatások voltak, amik már amúgy is megfordultak afejemben abban a pár hétben, amíg a már készre kevert Boomarks lemezt hallgattam. Más változtatásokra pedig az üvöltős részek hiánya késztett. Ezekre a helyekre új dallamokat kellett írni a már meglévő szövegre. És végül nem szabad megfeledkeznünk a vendégekről sem, hiszen az általad említett zseniális intrók többnyire az ő műveik. Mint pl. a Between heaven and her eleje, amit Subicz Gábor a PASO-ból fúj, vagy a Books for the dyslexic perka bevezetője, amit Tarr Gergő játszik.

Len: Milyen visszajelzéseket kaptatok a közönségtől?
Bálint: Válasz helyett idéznék egy-két kommentet a Facebookról:
"Valami hihetetlenül jó..egyszer már megírtam de várj ide is bemásolom XDXD Szavakhoz sem jutok.......de valahogy mégis megpróbálom elmondani, hogy valami gyönyörű zenei előadást hoztatok össze!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Gratulálok érte!!!!!!!:):) "
"Gratulálok,nagyon tehetségesek és rendkívül jó zenészek,műv
észek vagytok,nagyon jó anyagot hoztatok össze,telitalálat!"
"Megkaptam és rögtön meg is hallgattam, valami fenomenális!!! Köszönöm az élményt!!:)"

Len: Várható még ilyen buli valamikor a közeljövőben?
Bálint: Mindenképpen szeretnénk elvinni az előadást vidékre és a fesztiválokra egyaránt, de egyelőre még semi konkrétat nem tudok.

Len: "Átlagos" koncertjeiteken előfordulhat, hogy legalább 1-2 nótát ilyen verzióban adjatok elő? Ugye annak idején a The Weight Of Oneness is elhangzott egy picit lazább változatban.
Bálint: Azokat a nótákat, amik előadhatók vendégzenészek nélkül, mindenképp eljátszuk majd egy-egy koncerten meglepetés szerűen. Ilyenek a Weight of Oneness, az Álomtégla, vagy a Rebith például.

Len: Csodálkoztam hogy a Between Heaven and Her annyira nem lett "áthangolva". :)
Bálint: Nos úgy gondoltuk, hogy ez a nóta eleve beleillik az est hangulatába, főleg miután Gábor olyan gyönyörűt fújt rá. Ezen kívül pedig szerettük volna, ha a torzított gitárok is megdörrenek legalább egy számban, és a MÜPA történetében először és talán utoljára elhangzik egy sor kőkemény modern prog metal riff is. Viszont az üvöltözést a végén mi magunk is túlzásnak tartottuk, ezért az első előadáson a megbeszélt módon a szám végén spoken word-del helyettesítettem azt. Ám a második előadáson, ami amúgy a DVD-n és a lemezen is látható/hallható, már nem bírtam magammal, és kitört belőlem a bivalybőgés, ami persze Mátéból is azonnal előhozta az állatot. Azt hiszem az egy tényleg megismételhetetlen pillanat volt!

Len: Nektek melyik dal volt a kedvencetek?
Bálint: Nekem 3 kedvencem is van. A Bitter Boundary azért, mert csodálatosan visszaadja ez a verzió a szám szellemiségét, és melódikus hangulatát, és remekül helyettesíti az eredeti számban hallható Metalcore felvezetést a folkos ízű hegedű szóló. A Books for the dyslexic a következő. Ez az egyetlen hagyományosnak mondható akusztikus átirat, ám pont ezzel emeli még jobban ki az eredeti darab lebegő hangulatát. És végül a Kiss and kill your boyfriend, ami egy zseniális salsa átirat lett. Elképesztő, hogy az amúgy egy post-hardcore ízű számra íródott énektéma, mennyire passzol egy autetntikus salsa hangszereléshez.

Len: Lehet tudni miért késtek a gyártók ilyen sokat?
Bálint: Sajnos fogalmunk sincs, de ismét sikerült rendkívül kínos helyzetbe hozniuk a zenekart azok előtt a hallgatók előtt, akik karácsonyi ajándéknak szánták az albumot.

Len: Mit tervez a zenekar erre az évre?
Bálint: Egy kis pihenőt tartunk a fesztivál szezonig. Lesz ugyan pár rage tribute bulink, illetve egy budapesti koncert az A38-on de ettől eltekintve kicsit mindenki magával foglalkozik. Ez amolyan alkotói szabadság lesz, amire az utóbbi 12 évbe egyáltalán nem volt precedens. Koncertünk ugyan Májusig nem nagyon lesz, viszont ezáltal felszabadulnak a hétvégék, és végre alkalmunk nyílik egy kis kötetlen örömzenélésre, amiből rendszerint remek dolgok születnek.