Az első nap hárman indultunk meg a buliba, hogy jűpár koncertet végigtomboljunk. A VIP jegyekhez való hozzájutás után egy kedves - SKA-t bömböltető - néger srác kocsiját lestoppolva érkeztünk meg a fesztivál szívébe, ami jelen esetben a sziget déli csücskében lévő Hammer World színpad, de a szívünk számára ugye talán a legfontosabb helyszín. Mielőtt még felocsúdhattunk volna kapásból összefutottunk pár Rockerek.hu taggal és az Omen konci közepébe pottyantunk. Sajnos úgy éreztük, hogy az új felállás még most se elég meggyőző, de azért korrekten nyomták a fiúk. A koncert vége felé inkább a legközelebbi büfé felé vettük az irányt, ahol egy pár sör elfogyasztásába vágtuk a fejszénket. A csapolt sör egyébként 320Ft-ba került, a dobozos Dréher 350Ft-ba így az utóbbi rendszeres, torkunk mélyén való eltűntetését választottuk. A sörivás közepette új színpad után néztünk. A programfüzetet nézegetve hamar rábukkantunk egyik kedvencünkre, a Timur Lenk zenekarra. Sajnos extrém ruházatukat most levetve, normális kinézettel léptek a deszkákra. Ettől eltekintve volt itt minden. Száguldhattunk a Wudsztoki busszal és hallhattunk az Egy tál dödöléről is. Miután megfelelően jó hangulatba kerültünk és a Pandora's Box kihagyásának szomorú tényet megemésztettük megtekinthettük az Echo of Dalriada fergeteges koncertjét. A srácok a szokásos jó formájukat hozták és a koncert végére - ahogy megfigyeltük - elég nagy tömeget mozgattak meg. A magyar folkkal színesített dallamos metalzenéjük úgy néz ki meghozta e megérdemelt sikert. Az itthoni muzsikát követően a brit fémzene egyik nagyágyúja, a Dani Davey Cradle of Filth hozta lázba az iffjúságot és az idősebb rajongókat is.
A sátor megtelt fekete ruhába öltözött, bőrbe-fémbe bújt, arcfestésekkel díszített metal-néppel. A black/dark őrjöngést követően hazánk egyik ős heavy arca Kalács következett a színpadon a Kalapács zenekarral. Egy igen jó koncertnek lehettünk részesei. A banda szuperül nyomta a metal-himnuszokat. Egyetlen fura dolog talán Józsi frizurája volt. haját oldalt szépen felnyírta és hátrafogta, ami a szegecses cuccal karöltve kissé punkos kinézetet kölcsönzött. Persze lehet, hogy csak nekünk vannak ilyen egyedi meglátásaink. Miközben Regi és én a Hammer színpadon zúztunk, addig a vajdasági cselik kollégánk meglátogatta a Pannon világzenei nagyszínpadot, ahol a Boban Markovic által húzott talpalávalóra ropta a táncot.
A nap végét zeneileg számunkra a délvidéki Amok együttes fellépése jelentette. A tökéletesen sötét hangulatú, de egyben irtózatosan erőteljes koncert nagyon elnyerte a tetszésemet. Végig élveztem a játékukat. A buli után egy kis levezető sörözést választottunk programként, melyet a Sziget teljes feltérképezésének kísérlete közben múveltünk. Meglátogattuk az összes programhelyszínt és büfét, amit utunk alatt találtunk. A végállomás pár kedves, újdonsült francia barátunk sátra volt. Itt egy kis közös gitározás után álomba szenderültünk.
|
